Gál József: Schola Cantorum Sabariensis (Szombathely, 1996)
A SCHOLA CANTORUM SABARIENSIS TÖRTÉNETE - Egy kórus születése
EGY KÓRUS SZÜLETÉSE do egészen az elhalásig.) E gyakorlatnak az a haszna is megvan, hogy éppen evvel fejlődik jó irányban, szépül, tisztul, nemesedik a gyermek hangja. Sok olyan énekes-gyerekem van, akinek a kihalászásakor határozottan csúnya hangja volt és egészen széppé és tisztává csiszolódott. A kicsinyeknek ez a hangja azonban erőben - amint említettük már - nagyon gyenge. A kicsinyek fortéja fólér a nagyobb gyerekek pianójával. Türelem Ez a munka eltart jó 4 hétig (heti két órával) s állandóan tovább kell tökéletesednie. De a legnehezebb is és itt van legnagyobb szükség türelemre - nekem is, de a gyerekeknek is. Ez a tűzpróbája az ő muzikalitásuknak és kitartásuknak. „No fiacskám, mi szépet énekeltetek?” - kérdezi a mama otthon a kis művészt. „Semmit”; és még három hét múlva is „semmit”, ja ez borzasztó! De a muzikális gyerek kiérzi, hogy itt lesz valami, hogy az ő torkocskája értékben növekszik, és kitart. „Le génié c’est la patience” - ez főleg az énektanításnál érvényesül - tanítóban és tanítványban egyaránt. S az a gyermek, amelyik most kitartott, az állhatatos lesz mindvégig. Magasságok felé Amikor ez az első gyakorlat egészen tisztán és szépen megy, akkor lehet kezdeni a felfelé hangolást: c, cisz, d, disz; de egy-egy alkalomkor (énekórán) legfeljebb csak egy hanggal megyünk följebb. A fontos az, hogy avval a könnyedséggel, tiszta intonációval és nyitott ajakkal énekeljék, mint az eddigi hangokat és mindig csendben és finoman. Az é-nél megint meg kell állni hosszabb időre. E közben fog elválni véglegesen, hogy szopránt vagy altot fog-e énekelni. A szoprán gyerekek hangja fönt is egészen könnyű, lágy és élvezetes, az altoké pedig nehéz és messze elmarad az alsó hangok szépségétől. Szoprán és alt ezután már külön csinálja a hanggyakorlatokat. A szopránnal most már óvatosan fel lehet menni az f-re, fisz-re. A fő az, hogy itt is ugyanavval a könnyedséggel énekeljen, mint az alsó hangoknál és ugyanígy nyissa ki a száját. Tehát én nem tanítok itt külön „fejhangot”; ilyen kis korban nincs is erre szükség. Az a gyerek, amelyik az első hetekben megtanulta szépen, csendben, finoman énekelni az alsó hangokat, egészen biztosan el tudja kapni az f-1, fisz-1, és később a g-1 vagy az a-t. A finom gyenge hangszála megvan hozzá (még az altoknak is, a kis altok a skálázásban később szintén éneklik a g-t), csak nem szabad erőlködéssel vagy ordítással elrontani. Persze ennek az /"-nek vagy g-nek az intonációja ebben a korban egészen gyenge, szinte nem nyom a latban, nem ponderál. Nem baj, a fő az, hogy megvan és tiszta. Amily mértékben nő a gyerek és erősödik, épp úgy fejlődnek erőben ezek a magas hangok is. A képzését és használatát megtanulta már kiskorában, 10-11 éves korában is ugyanígy fogja használni - csakhogy most már hangzik is a magas hang. Persze, ezeknek a gyerekeknek a fortissimójában mindig lesz egy bizonyos diszkrétség, finomság, mert a gyerekhangnak azt a bántó erejét és keménységét, melyet általában megszoktunk, már régen levetették. Ez a hangképzés tényleg erőben nem nyer, de annál inkább finomságban és tisztaságban. Gyakorlatok Most azután már meg is volnának a tulajdonképpeni hangképzéssel. A többit a természetes fejlődésre, erősödésre és éneklésre kell bízni, és egy-két gyakorlattal állandóan csiszolni. Ilyen gyakorlatok: maga a skála (szolmizálva, az összes többi gyakorlatokat is, mert így a hangzók változatosabbak) és a skálának különböző kombinációja, pl. oktávugrásokkal g-g’ -g; a-a’ -a; h-h’ -h; c’-c” -c’ stb. (ez két oktávterjedelembe nyúlik); vagy pl. a skálát úgy, hogy az egyes fokok között visszaugrunk az alapra: c, de, éc, fc, gc, ac, he, cc, c - és vissza; vagy ezt a dalla67