Gál József: Schola Cantorum Sabariensis (Szombathely, 1996)

WERNER ALAJOS ÉLETE ÉS MUNKÁSSÁGA - Az egyházi népének megújítása

AZ EGYHÁZI NÉPÉNEK MEGÚJÍTÁSA

dig tekintettel kell lennünk a lelkipásztori szempontokra. Reméljük, hogy a mai fiatalság, mely már a kodályi prozódián nevelődik, kitermel magából olyan komponistákat, akik a „ritmikus zene” területén is tudnak művészit alkotni.

M. K; Hogyan került sor a most folyó Enektár munkálataira?

W. A.: Ezt a népénekreformot a Magyar Püspöki Kar a Cecília Társulat kérésére határozta el.

M. K.: Köztudott, hogy Főtisztelendő Atya e munkálatok irányítója. Kik a munkatársai?

W. A.: Munkatársaim közt olyanok vannak, akiknek zenei és irodalmi hozzáértésében megbízhatunk. Néhány ismertebb név: Bárdos Lajos, Rajeczky Benjamin, Gergely Ferenc, Kerényi György, Kosa Ferenc, Bucsi László, Dobszay László, Szendrei Janka, Kistétényi Melinda, Lukin László, Tardy László, Szedő Dénes, Waingand József.

Más szakemberekkel is konzultálunk, mint legutolsó idejéig Rónay Györggyel, akitől több értékes hozzászólást és javítást kaptunk.

M. K.: Gyakorlatilag hogyan működik a bizottság?

W. A.: Sorra vesszük a SZVTJ énekeit, szakaszonként és soronként külön tárgyalva. Közülük kihagyjuk azokat a szakaszokat, amelyeket általában sehol sem énekelnek. A miseénekeknél az Ordinárium több szakaszt eleve is kiszorít (főleg az „Evangéliumra” és „Hiszekegyre” szóló szakaszokat). Átvizsgáljuk a kis Magyar Uzuálist is. Tárgyalás alá vesszük az új népénekgyűjtés fölkínált eredményeit, kincseit. Megkeressük, hol és mit kell újat tenni, hogy az új liturgiának is mindenben eleget tegyünk. (Ordinárium,

Himnuszok...) A bizottság állandó összeköttetésben van az egyházmegyék zenei igazgatójával.

M.K.: Az eddigi munkálatok eredményei láthatók-e valahol?

W. A.: Eddig két próbakiadást tettünk közzé: előbb az Ádvent-Karácsony ünnepkör, most a Nagyböjt-Húsvét ünnepkör énekeiből. Ezt az egyébként roppant költséges és kis példányszámú kiadványt megküldjük minden egyházmegyei, egyházzenei igazgatónak, a szemináriumi énektanároknak, katolikus iskolák énektanárainak, ismertebb egyházi-zene művelőknek. Megbeszélik őket kántornapokon, gyűléseken, espereskerületi gyűléseken (ahol az egyházi zene ügyét szívükön viselik). Sajnos, az egész Enektárat nagyobb példányszámú próbakiadásban kinyomtatni gyakorlatilag lehetetlen. Az egyházmegyei zeneigazgatók útján mindenki betekintést nyerhet a munkálatokba. Ezek tehát egyáltalán nem történnek a nyilvánosság kizárásával, sőt, örömünkre szolgál minden építő javaslat. Ezen címemre is megküldhetők: Werner Alajos, 1029 Budapest, Ördögárok u. 227.)

M. K: Fölmerültek-e már eddig is javaslatok, kívánságok?

W. A.: Igen, sok! Az egyházmegyei igazgatók és a katolikus iskolák zenetanárai mind hozzászóltak. Voltak, akik igen gyökeres irtást kívántak a SZVU énektárban. A bizottság azonban nem híve ennek a túlzott szigorúságnak. Viszont nagyon örül minden javaslatnak, és külön is köszönetét mond azoknak, akik nem sajnálják a fáradságot, és az Új Emberbe vagy a Magyar Kurírba írt hozzászólásaikkal ébren tartják az érdeklődést közös lelkipásztori ügyünkért: a szép magyar népénekért!

51