Gál József: Schola Cantorum Sabariensis (Szombathely, 1996)
WERNER ALAJOS ÉLETE ÉS MUNKÁSSÁGA - Munkássága - Szakirodalmi tevékenysége
SZAKIRODALMI TEVÉKENYSÉGE Megkésve ugyan (1938), de a Vasi Szemle9 is recenzálja az Éneklő egyház című kiadványt. Ezt írja egyebek mellett a könyvről: „Behatóan foglalkozik az egyház ősi, hivatalos énekével, a gregorián énekkel. Meggyőzően oldja meg a gregorián restauráció kérdését és, ha elmélyedünk művészi dallamvilágból írt fejezeteinek megvilágításában, lehetetlen, hogy meg ne értsük és meg ne kedveljük a bájos, üde, szférikus gregorián stílust. Nagy szaktudással ír a templomi énekkultúra másik nagy ágáról, a klasszikus polifóniáról.” Éneklő élet Werner második könyvében - amely az Éneklő élet10 címet kapta — rövidebb lélegzetű írásait gyűjtötte egybe. Az írások közül néhány a Szombathelyi Katolikus Tudósítóban, mások a Magyar Kórusban jelentek meg. Ismét mások rádióelőadásként hangzottak el. A 45 cikket, kisebb tanulmányt 4 ciklusba szerkesztette Werner. Az első egység Zengő áhítat címet kapta. A 15 írás az egyházi ünnepekhez kapcsolódó eseményeket értelmezi. Például Májusi koncert címen Mária és az ének, Űrnapja címen az Oltáriszentség és az ének, a kinyilatkoztatás és az ének kapcsolatát mutatja be. De szól Szent Cecíliáról, az ének védőszentjéról csakúgy, mint a karácsony és a művészlelkek kapcsolatáról. A második ciklus 12 írása Liturgikus elmélkedések címet kapta. Ezek az írások - feltételezhetően - prédikációként is elhangzottak. Jelesül a Hamvazószerdáról, a Halottak napjáról, továbbá az Adventi hangok, Jézus neve és a többi is jellegében a prédikáció műfaji követelményeit teljesíti magas szinten. A ciklus harmadik egysége Koncertteremben címet kapta. Az itt található 9 írás közül három klasszikus zeneszerző (Bach, Mozart, Liszt) egyházi jellegű munkáit elemzi. E ciklusban adja közre a kőszegi egyházi énekkar 250. évfordulójára, valamint a Fóti Dalkör jubileumára korábban megjelent írását. Olvashatunk a ciklusban az egyházi énekkarok hitéleti, nemzeti és művészi hivatásáról is. Az utolsó ciklus - Az idők sodrában címmel - ugyancsak 9 írást tartalmaz. Ezek a munkák a világ dolgairól való elmélkedések a vallás nézőpontjából. Igaz, ide került egy metodikai írás is Kis gyakorlati apróságok a munkaév elején, illetve egy naplószerű írás Intermezzo címmel, amely a Regnum Marianum háború alatti és utáni sorsával foglalkozik. Werner második könyvéről már sokkal kevesebb szó esik, mint Az éneklő egyház címűről. A Vas megyei sajtóban nem akadunk semmilyen figyelemfelhívó sorokra. Nem szólt róla Vigília sem, mindössze az Új Emberben írt ismertetést a könyvről Harmat Artúr.11 Ót idézzük: „Napjainkban egyre gyakrabban esik szó arról, hogy templomi zenénk, főleg a városokban, mennyire félrecsúszott az ősgyökerétől, a liturgiától. Itt nincs szakadásról szó, hiszen egyházi zenénk fejlődik, egyre több a kótánk, a kórusunk és a munkamennyiség gyarapodása is kétségtelenül megállapítható. A félrecsúszás itt mindössze mellékvágányt vagy kisiklást jelent. A zene, a liturgiába való szerves beolvadás, tehát a kegyelmi hatások tényleges szolgálatának eszközéül válása helyett dísszé, csillogássá, parádévá, eseménnyé növi ki magát, és ezzel párhuzamosan egyre növekszik azoknak a száma is, akiknek szemében a templomi zene egyedüli kritériuma a szubjektív »szép«, illetve csak az, hogy nekik (Nekik!) tetszik. És e rétegben nemcsak a hívők (ismét leginkább a városiak) tömege, hanem sajnos, az egyházi zenészek és a papok jelentős száma is helyet foglal. Ettől a vélekedéstől csak egy fél lépésnyi távolságra van az a gyakran ki nem mondott, bár újabban sokszor nem is titkolt álláspont, amely a szentzenében csak a kellemes - vagy mondjuk: nemes - szórakozást keresi. Ez nem új dolog, kisebb-nagyobb mértékben régen is megvolt, ám mindig él33
