Gál József: Schola Cantorum Sabariensis (Szombathely, 1996)
WERNER ALAJOS ÉLETE ÉS MUNKÁSSÁGA
WERNER ALAJOS ELETE szert, kottákat, amiket az igazgató meg is hozatott, s a zenekar létrejött. A börtönből szabadulva, távozóban Luigi bácsi szívélyesen elköszönt a kapustól, aki ismerte ó't, s önkéntelen kedvességgel így búcsúzott: „A viszontlátásra Főtisztelendő Úr! Mire Werner elmosolyodott, s így válaszolt: „Hát az bizony könnyen meglehet.” Dr. Smidéliusz Jenőné Szily Mária:19 „Talán a 60-as évek egyik karácsonya után történt. Werner atyát Géfin Gyulánál találtam, s az üdvözlés után feltettem a kérdést: Luigi bácsi, hogyan lehetett a karácsonyt a börtönben elviselni? O Márikám, mosolygott, nem is képzeli milyen boldogan. Annyi kegyelmet adott a jó Isten. Gondolja el, egy cipészműhelybe voltam beosztva munkára. Eleinte csak halkan dúdolgattam, majd észrevettem, hogy egy-két rabtársam velem dúdol. Ezután hangosabban énekeltük a szent karácsonyi énekeket. Kis idó' múlva több szólamra tanítottam meg társaimat. Nem egyszer az őrök közül is egykettő velünk énekelt. El tud annál nagyobb isteni áhítatot és kegyelmet képzelni, mint amikor a kis Jézus születésének ünnepét vegyes karral, dalolva köszönthettük? Soknak a könnyei peregtek, az ó'rök közül is egy-kettőnek. Az én lelkem tele volt hálával és köszönettel a betlehemi Kisded iránt.” Betegsége 1967-ben Kornélia nővére már beszámol arról, hogy egészségi állapota nem a legjobb. A börtön nyilván siettette egészségi állapotának romlását. Az orvos unokaöcs, dr. Szelestei Tamás így látta a folyamatot:20 „A börtönévek után magasvérnyomása lett. Sajnos »becsapta« az orvosokat - ahogy mondani szokta. Nem szedte rendszeresen a gyógyszereket, nem kímélte magát, sokat éjszakázott: imádkozott, vezekelt. Adventkor és nagyböjtben lelkigyakorlatok vezetését vállalta, leginkább a kedves régi szombathelyi egyházmegyéjében. Ilyenkor hetekig járta a falvakat, városokat. A család szeretettel vette körül, különösen két nővére volt gyakori vendég Remetén. Eskette unokaöccseit és unokahúgait, keresztelte azok gyerekeit. 1978 nyarán nagy eseménye volt Remetének és a Werner családnak; az aranymiséje. Sokan jöttek el a szertartásra. Széles körben ismert volt sudár alakja, lobogó fehér haja. Aggódó kezelőorvosa az aranymise után, augusztusban előbb a János kórházba, majd a Korányi szanatóriumba fektette be, szinte erőszakkal. Már nehezen járt, gyenge volt a szíve, s lábán krónikussá vált egy seb. A szanatóriumban még értesült Karol Wojtyla, azaz II. János Pál pápaságáról, jósolta és üdvözölte az új szellemet, ami vele érkezik az egyházba. Ám szűk koszorús erei infarktushoz, majd rövid szenvedés után, 1978. november 8-án halálához vezettek.” Cecília vigíliáján temették. Gyászjelentésén megismételték az öt hónappal korábbi - maga választotta - aranymisés jelmondatot: „Légy hű mindhalálig és neked adom az élet koronáját.” 19
