Gál József: Schola Cantorum Sabariensis (Szombathely, 1996)

A SCHOLA CANTORUM SABARIENSIS TÖRTÉNETE - Kóda

KODA KÓDA Radvány Mihály karnagyi megerősíté­se, a püspöki dicséret és a püspöki taná­csos cím adományozása — alapvető bizto­sítékát jelenthette volna a Schola újbóli felívelésének. A Székesegyház szeptem­beri újjászentelésén fólhangzó program - nem kétséges - folytatódott volna. Foly­tatódott volna a kórusszervezéssel, a bel­ső munka további erősítésével. Erre azonban már tartósan nem került sor. Arról sem tudunk, hogy a következő hónapokban énekelt-e valahol a kórus. Föltételezhetően - igen, hiszen a korszel­lem értelmében egyre-másra szervezték a különféle kulturális bemutatókat. Nehe­zen képzelhető el, hogy valamilyen alka­lom ne adódott volna az újabb fellépések­re. Az adatok hiánya késztet a feltételes mód használatára. Annyi azonban bizonyos: a Schola hangja nem fokozatosan halkult el. Az 1948. évi június 16-ai 33. törvény ugyan­is kimondta a nem állami iskolák álla­mosítását. Csak néhány intézmény ma­radt meg az egyházak fönntartásában. Szombathelyen, Vas megyében egy sem. Az egyház nemkívánatos személlyé vált, következésképpen az utánpótlást a werneri módszerekkel sem lehetett (vol­na) biztosítani. Nem járhatta az új kar­nagy az iskolákat, hogy válogasson a jó­hangú gyerekek között. Az ének persze zengett ekkoriban is. Énekeltek az apróktól a veteránokig: csak éppen nem gregoriánt, nem polifóni­át, hanem mozgalmi dalokat, csasztuská­­kat. A Schola egykori tagjainak nagy része - bizonyára (erről szólt Horváth Rezső is) különböző iskolák és felnőtt kórusok tagjai lettek. És énekeltek tovább. Nehezen hihető ugyanis: akik oly mér­tékben itatódtak át az ének szeretetével, mint a Schola tagjai - egyik óráról a má­sikra abba tudták volna hagyni az éne­ket. Az 50. évforduló ünnepsége. Petró János karnagy és Németh János kanonok 105

Next

/
Thumbnails
Contents