Gál József: Schola Cantorum Sabariensis (Szombathely, 1996)
A SCHOLA CANTORUM SABARIENSIS TÖRTÉNETE - Kóda
KODA KÓDA Radvány Mihály karnagyi megerősítése, a püspöki dicséret és a püspöki tanácsos cím adományozása — alapvető biztosítékát jelenthette volna a Schola újbóli felívelésének. A Székesegyház szeptemberi újjászentelésén fólhangzó program - nem kétséges - folytatódott volna. Folytatódott volna a kórusszervezéssel, a belső munka további erősítésével. Erre azonban már tartósan nem került sor. Arról sem tudunk, hogy a következő hónapokban énekelt-e valahol a kórus. Föltételezhetően - igen, hiszen a korszellem értelmében egyre-másra szervezték a különféle kulturális bemutatókat. Nehezen képzelhető el, hogy valamilyen alkalom ne adódott volna az újabb fellépésekre. Az adatok hiánya késztet a feltételes mód használatára. Annyi azonban bizonyos: a Schola hangja nem fokozatosan halkult el. Az 1948. évi június 16-ai 33. törvény ugyanis kimondta a nem állami iskolák államosítását. Csak néhány intézmény maradt meg az egyházak fönntartásában. Szombathelyen, Vas megyében egy sem. Az egyház nemkívánatos személlyé vált, következésképpen az utánpótlást a werneri módszerekkel sem lehetett (volna) biztosítani. Nem járhatta az új karnagy az iskolákat, hogy válogasson a jóhangú gyerekek között. Az ének persze zengett ekkoriban is. Énekeltek az apróktól a veteránokig: csak éppen nem gregoriánt, nem polifóniát, hanem mozgalmi dalokat, csasztuskákat. A Schola egykori tagjainak nagy része - bizonyára (erről szólt Horváth Rezső is) különböző iskolák és felnőtt kórusok tagjai lettek. És énekeltek tovább. Nehezen hihető ugyanis: akik oly mértékben itatódtak át az ének szeretetével, mint a Schola tagjai - egyik óráról a másikra abba tudták volna hagyni az éneket. Az 50. évforduló ünnepsége. Petró János karnagy és Németh János kanonok 105
