Kahler Frigyes: Egy papgyilkosság a jogtörténész szemével. Brenner János volt rábakethelyi káplán meggyilkolásának körülményei és az ügy utóélete (Szentgotthárd, 2005)

1. rész: Történelmi háttér - II. Fejezet. Betekintés a koncepciós perek világába

Hozzájárulásuk nélkül egyetlen jelentős ügyben sem tehetett a hatóság egyetlen lépést sem. Ez a mindent átfogó ellenőrzés, - fontosabb esetekben operatív irányítás - legfőbb ügyészi utasítás formájában is nyomot hagyott az állami normarendszerben.273

A másik lehetőségre a most induló kutatások kezdenek feltárni bizonyítékokat. Az állambiztonsági szervek (BM. Politikai Nyomozó Főosztály és a megyékben működő Politikai Nyomozó Osztályok, később a III. Főcsoportfőnökség) korlátlan lehetősége, amellyel bárkit,,lejárathat”274 t kiszoríthat”. A „kiszorítás” fogalmát semmilyen jogszabály nem korlátozta, így semmilyen akadály sem állt az állambiztonsági szervek előtt, ha a „kiszorítás”-t fizikai megsemmisítés formájában oldották meg. A bűncselekmény elleplezése, a közvélemény félrevezetése csak technika kérdése volt, akár egy lakás felnyitása és titkos átkutatása, vagy lehallgató berendezés beszerelése. Egyedül az „illetékes pártszerv” akarata döntött a kérdésben, amely azután végighullámzott a végrehajtás állami vonalán. Mindebből következik: a Brenner-ügyben alapos kritika alá kell vonni valamennyi az iratokban fellelhető adatot, hogy a valóság képe jelenjen meg előttünk s ne az a kép, amelyet az egykori hatalom akart láttatni a kortársakkal és az utókorral. * 27

273 Pl.: A legfőbb ügyész 001/1961 utasítása a fontosabb munkakört betöltő személyek ellen indult büntető eljárások szabályozásáról; A legfőbb ügyész 001/1985.sz utasítása a pártszervek hatáskörébe tartozó személyek büntető ügyeivel kapcsolatos feladatokról. Közli: Kahler Joghalál p.269-288.

27^ Kovács Imre szegedi lelkész erkölcsi „lejáratására” rágalmazó levél készült 1960. januárjában. Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára 0-12147/12 p. 000055.

90