Kahler Frigyes: Egy papgyilkosság a jogtörténész szemével. Brenner János volt rábakethelyi káplán meggyilkolásának körülményei és az ügy utóélete (Szentgotthárd, 2005)

1. rész: Történelmi háttér - II. Fejezet. Betekintés a koncepciós perek világába

A kérdésben a történészek között két markánsan eltérő álláspont kristályosodott ki első sorban a Tóth Ilona perről254 folytatott vitákban. Egyik álláspont szerint az 1956 utáni perekben már nem voltak konstruált tényállások, a hatalom csupán a forradalomban való részvétel okán indított megtorló pereket. Az ezt vallók azzal is alátámasztották álláspontjukat, hogy - eltérően az ötvenes évek konstruált pereinek időszakától - nem volt szükség perbeli tényállások megkomponálására, hiszen a forradalomban való részvétel önmagában adott volt. , A másik álláspont szerint 1956-ot követően a hatalom éppen úgy élt a konstruált koncepciós perek eszközével, mint az ötvenes évek nyomozó hatóságai és bíróságai.

Mielőtt választ adnánk arra, hogy a forradalom leverése után a megtorlás eszköztárából kikerültek-e a konstruált koncepciós perek, továbbá, hogy érdekében állt-e a hatalomnak perbeli tényállások konstruálásával koncepciós perek indítása tekintsük át először,-vizsgáljuk meg kiemelkedően fontos perek történetén keresztül, mit mondanak a források, van e nyoma tényállások konstruálásának,- végezetül vizsgáljuk meg - ugyancsak a források tükrében - érdeke volt-e a hatalomnak perek konstruálása.

Az utóbbi években egyre bővebb vizsgálati anyag áll rendelkezésre az 1956- os forradalom és szabadságharc megtorlására indított büntetőeljárások anyagából. Most csupán két olyan nagy jelentőségű per anyagára hivatkozik a szerző, amelyet teljes részletességgel feldolgozott.

A Brusznyai-per255 vizsgálata során számos olyan percselekmény mutatható ki, amely nyilvánvalóan valótlan tényállás felállítására szolgál. Ezek közül most azt a legfontosabbat emeljük ki, amelyre a halálos ítéletet alapította a fellebbezési bíróság és amely érvként szolgált a kegyelmi kérvény elutasítására.

A bizonyítási anyag egyértelműen igazolta, hogy Brusznyai Árpád a Veszprém Megyei Nemzeti Forradalmi Tanács elnöke minden eszközzel meg akarta akadályozni, hogy fegyverek kerüljenek a lakosság - elsősorban az egyetemi ifjúság - kezébe. Ennek ellenére a vád az volt, hogy felfegyverezte a „civileket”, ezért törtek ki november 4-én hajnalban a harcok Veszprémben, amelynek 180 szovjet katona és 70 polgári lakos esett áldozatul. A váddal egyező tényállás megállapítása nemcsak valótlan, hanem a koncepciós perek szokásos bizonyítá-254 Tóth Ilona (1932-1957) szigorlóorvost (és társait) a Fővárosi Bíróság B. Tóth Matild tanácsa (B. 164/1957) illetve a Legfelsőbb Bíróság Népbírósági Tanácsa (tanácselnök: Radó Zoltán) Nbf.5019/1957. sz. alatt halálra ítélte. Tóth Ilonát 1957. június 26-án kivégezték. ítéletét a Fővárosi Bíróság a 2000. évi CXXX. tv alapján 9.B.56/2001/2.sz .végzésével 2001. február 19-án semmisnek nyilvánította.

255 Kahler Frigyes: A Brusznyai-per - Emberi sorsok a politikai megtorlás idején (Kairosz, Budapest, 1998.)

83