Kahler Frigyes: Egy papgyilkosság a jogtörténész szemével. Brenner János volt rábakethelyi káplán meggyilkolásának körülményei és az ügy utóélete (Szentgotthárd, 2005)

1. rész: Történelmi háttér - II. Fejezet. Betekintés a koncepciós perek világába

Az 1937-es bírói talárba öltöztetett politikai tisztogatás végigsöpört a Vörös Hadseregen is. Az orosz Napóleonként emlegetett Tuhacsevszkij* 212 marsall épp úgy kivégző osztag elé került, mint számos tábornok és tiszt.213

Az 1938-as év meghozta a „huszonegyek perét”, ahol ugyancsak valótlan és konstruált tényállás alapján mondtak ítéltet. Buharin, Rikov, Kresztyinszkíj, Rakovszij, Rozengolc, a véres kezű Jagoda és társai kerültek kivégzőosztag elé a „kapitalista rendszer visszaállítása” és „Ukrajna, Távol-Kelet, Bjelorusszia elszakításának” hamis vádjával. A per egyik sajátos mozzanata, hogy a börtönre ítélteket is agyonlőtték. Erre a sorsra jutott Jezsov is, akitől Berija214 kaparintotta meg „ezrek élete árán Sztálin bizalmát”.

Az 1938-as letartóztatási hullám áldozatává lett Buharin -- az Izvesztyija főszerkesztője - testvérét Ordzsonikidze215 (aki Sztálin belső baráti köréhez tartozott) Sztálin parancsára öngyilkos lett.

A szovjet koncepciós perek jellegzetességeit

keresve egyetértünk Deutscher főbb megállapításaival:

“11 Német és japán hírszerzéssel vádoltak több személyt. Agyonlőtték: Pjatakov, Raderk, Szokolnyikov és Muralov ismert bolsevik vezetőt.

212 Tuhacsevszkij, Mihail Nyikolajevics (Alekszandrovszkoje, 1893. február 16. - Moszkva,

1937. június 12.) orosz (szovjet) katonai vezető. 1914-től a cári hadsereg tisztje, majd német hadifogoly (1915. február). 1917. októberében visszatért és belépett a Vörös Hadseregbe. 1918. áprilistól bolsevik párttag. A polgárháborúban frontparancsnok 1921. márciusában a kronstadti matrózlázadást, majd júniusban a tomlovi felkelést verte le. 1925-től a Forradalmi Katonai Tanács elnöke, a Vörös Hadsereg vezérkari főnöke. 1931-től hadügyi népbiztos. 1935-ben a Szovjetunió - első - marsallja. I lamis vádakkal 1936-ban végezték ki, 1957-ben rehabilitálták.

zl J Kun Miklós adatai szerint közel negyvenezer tisztet végeztek ki a teljes állomány 65 %-át.

214 Berija, Lavrentyíj Pavlovics (Moszkva, 1899. március 29. - Moszkva, 1953. december 23.) szovjet (grúz) politikus. 1921-1931 között Grúzia, majd a Kaházmatúü Szovjet Föderatív Szocialista Köztársaság állambiztonsági vezetője, majd ugyanitt az SZKP Területi Bizottsága első titkára. 1938. júniustól a Szovjetunió belügyi népbiztos-helyettese. Jezsov leváltása után

1938. decembertől népbiztosa. 1946-tól belügyminiszter. 1941 -tői a Népbiztosok Tanácsának elnökhelyettese. 1939-től az SZK/b/P PB póttagja, 1946-tól rendes tagja. 1953 júniusában elfogták, majd hadbírósági ítélet alapján kivégezték.

z 13 Szergo polgári nevén Ordzsonikidze, Grigorij Konsztantinovic (Gres, 1886. október 24. - Moszkva, 1937. február 18.) Grúz szovjet politikus. 1903-tól a szociáldemokrata párt tagja, 1912-től a bolsevik KB tagja. 1912-1917 között börtönben és szibériai száműzetésben élt. 1917 májusától a pétervári szovjet VB tagja. A bolsevik hatalomátvétel után Ukrajnában komisszár. Végigjárta a polgárháború frontjait. 1924 után Sztálint támogatta. 1926-tól PB póttag, majd rendes tag (1930). 1932-től nehézipari népbiztos. Bírálta Sztálin módszereit. Bátyja kivégzése után hivatalosan szívrohamban halt meg. Valójában Sztálin öngyilkosságra kényszerítette.

70