Kahler Frigyes: Egy papgyilkosság a jogtörténész szemével. Brenner János volt rábakethelyi káplán meggyilkolásának körülményei és az ügy utóélete (Szentgotthárd, 2005)
1. rész: Történelmi háttér - I. Fejezet. Az egyház és a kommunista párt, avagy küzdelem a lelkekért
békélésére, a nacionalizmus elítélésére vonatkozó lényegről. Kizárólag (nyilván személyes érintettség okán is) a bukott rendszer örököseinek sorsa izgatta: „Milyen kijózanító ez a fenyegetés! Százezreknek, millióknak szól!” kiált fel az, aki százakat küldött a halálba és ezreket a börtönbe és családok tízezreinek napi megélhetését tette bizonytalanná. Valójában nem tudta elviselni az igazságot, hogy ti. a Mindszenty-szózat nem fenyegetett, ellenkezőleg, a fenyegető magánbosszúval szemben igazságos elbírálást követelt úgy, ahogy az Mindszentynek nem adatott meg: „független és pártatlan bíróság útján”. A másik ezzel kapcsolatos marosáni értelmezés arra vonatkozott, kit értett a bíboros a „bukott rendszer örökösein”? Marosán szerint: „...százezreknek, millióknak szól!” ez a megjelölés. Pedig csak olvasni kell értelmesen, magyarul és kitűnik: maroknyi, a hatalom mámorától megrészegült politikus, AVH- s és az emberi jogokat súlyosan megsértő csatlósaik azok, akiknek az ügyében magánbosszú helyett a független és pártatlan bíróság igazságos ítéletét kívánta a főpap. Ugyancsak valódi demagógia annak homályos emlegetése, mintha Mindszenty József felelős volna a II. világháborúban elkövetett embertelenségekért, úgymond a „valláserkölcs” gyalázatáért: „Akasztott ember házában nem illik kötélről beszélni, mert a valláserkölcsi tételeket senki úgy meg nem gyalázta, mint azok, akik a valláserkölcs nevében a második világháború alatt szégyenbe és gyalázatba sodortak egy nemzetet.” Arra már nincs szava Marosán Györgynek, hogy Mindszenty József veszprémi püspök mit tett a gyalázat ellen, ez már nem fért a pártos „igazságba”. Marosán György — aki csak osztályharcban, megtorlásban, a fegyverek erejében akart és tudott gondolkodni, s minden más iránt teljes érzéketlenséget mutatott - halált és nyomorúságot hozott nemzetének. Végkövetkeztetését, hogy ti.: „Milyen nagy szellemi, ideológiai katasztrófa Mindszentyvel együtt lenni!” megcáfolta a történelem. Mindszenty elképzelt jövőképe szerte a világon életerősebbnek bizonyult Marosán osztályharcos, véres kommunizmusánál. Mindszenty igazsága felülmúlta tehát Marosán igazságát. Tudjuk mi történt Magyarországon 1945 és 1956 között. Megkíséreltük felvázolni: hogyan kriminalizálódott a történelem. Ennek tudatában a Mindszenty-szózat utolsó mondatai nem politikai fenyegetésként, sokkal inkább főpásztori intelemként hangzottak el. S ha feltesszük mi is a kérdést: Mit gondolnak „a bukott rendszer örökösei?” Ha az általuk megbélyegzett elődeik valláserkölcsi alapon álltak volna, elkövethették volna mindazt, aminek következményei elől menekülni kényszerültek? A történelem választ adott ezekre a kérdésekre is, igaz jóval később, 1990-ben a rendszerváltozás tényével. Az agonizáló Kádár-korszak publicistái 1985-ben - huszonkilenc évvel elhangzása után - megjelenő cikkeik is a „bukott rendszer örökösei” mondaton rágódtak. így Várnai Ferenc arra a meggyőződésre jutott, hogy „Mindszenty beszéde nem az általa szorgalmazott »nemzeti egységet« erősítette. Ellenkezőleg, nagymértékben hozzájárult a frontok tisztázásához. Sok, addig bizonytalan em-47
