Kahler Frigyes: Egy papgyilkosság a jogtörténész szemével. Brenner János volt rábakethelyi káplán meggyilkolásának körülményei és az ügy utóélete (Szentgotthárd, 2005)

1. rész: Történelmi háttér - I. Fejezet. Az egyház és a kommunista párt, avagy küzdelem a lelkekért

rátának szétzúzása az egyes ember szolgai alávetése. A Szovjetunióban mindez a lenini-sztálini időszakban folyamatosan végbe ment.

Jalta után Sztálin a kelet-európai térség urának érezhette magát. A szovjet lágerrendszer ezért a háború után válogatás nélkül fogadott be ezer számra románt, szerbet, magyart, franciát, keresztényt és zsidót, kommunistát és polgári gondolkodót. A cél az volt, hogy a terrorra épülő kelet-európai birodalmi gondolat az egész térségben, így Magyarországon is megvalósuljon. A magyar egyházak az új körülmények között - magától értetődően - humánus alapon ott folytatták tehát embermentő tevékenységüket ahol a „barna pogányság” világában abbahagyták. Ennek az áldozatvállalásnak lett vértanúja Győr püspöke, báró Apor Vilmos44 . Nem kevesebbről van szó tehát, mint arról, hogy a szovjet hatalom magyarországi képviselete és az egyházak - élén a legnagyobb létszámú római katolikus egyházzal - között az első összecsapások az általános moralitás síkján történtek meg.

Az emberi jogokért folytatott küzdelemnek a kezdetektől elszánt képviselője volt Mindszenty József veszprémi püspök majd esztergomi hercegprímás. Mindszenty első főpásztori szózata44 45 a hadifoglyok emberi jogainak tiszteletben tartásáról, az elesett katonák megbecsüléséről és az értük való imáról szólt. Szólt még az egész társadalmat alapvetően érintő kérdésről, az igazolási eljárásról: „az igazoló eljárás tölti el szorongó aggódással sokak lelkét. Mi bízni akarunk az eljáró közegek méltányosságában és igazságszeretetében.... Kicsiny nemzet vagyunk, bosszú és megtorlás címén nem irthatjuk egymást”. A vallásszabadság és a demokrácia a főpásztori szózatban a maga teljességében és eszmei tisztaságában áll előttünk: „Hogy pedig nemzeti létünk és hazánk fennmaradását biztosítsuk, ragaszkodunk szent hitünkhöz, amely hazánkat és nemzetünket ezer éven át fenntartotta. Nem üres mondás, hanem történetileg igaz tény, hogy kard szerezte, kereszt tartotta fenn a hazát. Egy állam sem tudott fennmaradni, mely nem az igazságra és erkölcsre épült, már pedig az igazság oszlopa Szent Pál szerint az egyház46... A demokrácia, a szabadság jelszavával indulunk az új életnek.

44 Boldog Apor Vilmos báró, altorjai (Segesvár, 1892. február 29. - Győr, 1945. április 2.) Innsbruckban tanult teológiát, 1915-ben szentelték pappá. Káplán (1915-1918), majd Gyula plébánosa. Részt vesz a szociális szervezetek munkájában, a „szegények plébánosának” nevezik. XII. Pius 1941-ben győri püspökké nevezte ki. A Katolikus Népszövetség újjászervezésén dolgozott, a Katolikus Ifjúmunkás-mozgalom elnöke. 1943-ban a Katolikus Szociális Népmozgalom programját dolgozta ki. 1944-ben levélben tiltakozott a fajüldözés ellen és tevékenyen résztvett az üldözöttek mentésében. A szovjet megszállás alatt a püspökvár pincéjében adott menedéket lányoknak és asszonyoknak. Az ő védelmükben egy szovjet katona 1945. március 30-án halálosan megsebesítette. II. János Pál pápa boldoggá avatta 1997-ben.

45 Emlékirataim p. 62-63.

46 1. Tim3,15

25