Kahler Frigyes: Egy papgyilkosság a jogtörténész szemével. Brenner János volt rábakethelyi káplán meggyilkolásának körülményei és az ügy utóélete (Szentgotthárd, 2005)

1. rész: Történelmi háttér - I. Fejezet. Az egyház és a kommunista párt, avagy küzdelem a lelkekért

vezve pátriárkának, aki átkot mondott a szovjet államra, példáját követték a töb­bi egyházak is. Az 1918. januári „az egyház és az állam, valamint az egyház és az iskolázta­tás ügyének szétválasztásáról szóló rendelet” kibocsátásakor az oroszországi ke­resztények ismét tiltakoztak, s a pátriárka felhívást intézett a világ kereszténye­ihez, mentsék meg az oroszországi keresztényeket a bolsevik vallásüldözéstől.-52 A bolsevik hatalom - sajátos gondolkodásmódjával - önmagában ezt az alapve­tően emberi jogi sérelem miatt történt tiltakozást is olyannak tekintette, amely okot (üriig\>et) ad a vallás és egyház elleni újabb támadásra. Az éhínségre hivat­kozással 1922. február 23-án a Népbiztosok Tanácsa3-5 elrendelte az egyházi ér­téktárgyak lefoglalását. Tyihon pátriárkát az állambiztonsági szervek (neve ak­kor változott OGPU-ra ) 1922-ben letartóztatták. A szovjet „aranyvadászat” megindulásával egyidőben felgyorsult a vallásellenes ideológiai támadás is az ateista mozgalom megszervezésével. (Vö.: 1793-ban Franciaországban.) A ha­talmas méretű egyházellenes offenzíva eredményeként a hívők számát jelentő­sen sikerült ugyan csökkenteni, de nem sikerült az egyházat megsemmisíteni. Szolzsenyicin szavaival „....kirakatpereket rendeztek, amelyeket agyonlövések követtek. Moszkvában azokat végezték ki, akik terjesztették a pátriárka felhívá­sát. Pétervárott pedig Benjámin metropolitát, aki akadályozta az egyházi veze­tés átjátszását az Élő Egyház kezébe. A kormányzóságokban azokat börtönözték be akik nem tették le az esküt az Élő Egyház diadalmas erejére.”* 32 * 34 íme megje­lent a szovjet „békepapság” a francia alkotmányos papság utódaként. Elkészült a stratégiához a megfelelő taktika, készek voltak a szervezés módszerei is, ame­lyekkel majd Magyarországon is találkozunk. Minden megpróbáltatás ellenére voltak, maradtak - nagy számban - hőslel­kű papok is, akik ellenálltak az egyház megsemmisítésére irányuló törekvéseknek35 vállalva a vértanúságot. Közülük nálunk a legismertebb Mindszenty bíboros által is hivatkozott - napjainkban oltárra emelt - Romzsa szehívását és megválasztják az orosz ortodox egyház pátriárkájává. Szembeszáll az 1918. janu­árban életbelépett rendelettel, amely az egyházat az államtól elválasztja, elítélte a breszt-litovsz­­ki békét. Felrója a Népbiztosok Tanácsának bűneit, a híveket ellenállásra szólította fel. A polgár­­háborúban semleges maradt. 1921-ben az egyházi javak államosítása ellen tiltakozott, s ezért in­ternálták. 1922-ben az „Elő Egyház” mozgalom - amelyet a bolsevikok hoztak létre és szítottak - egyházszakadást idézett elő. 32 A felhívásra mintegy válaszként a karlováci (károlyvárosi) zsinaton 1921 decemberében, Antonyij Ilrapovickij metropolita imádkozott az orosz keresztényekért és a cári családért. J:> Szovjet-Oroszország bolsevik kormánya (orosz rövidítése SZNK)-» A A. Szolzsenyicin. id. mű. o r Nekik köszönhető, hogy minden üldözés és erőszakos ateista propaganda ellenére 1988-ban mintegy 50 millióra tették a hívők számát a Szovjetunióban. Uo. p. 92. 22

Next

/
Thumbnails
Contents