Kahler Frigyes: Egy papgyilkosság a jogtörténész szemével. Brenner János volt rábakethelyi káplán meggyilkolásának körülményei és az ügy utóélete (Szentgotthárd, 2005)
4. rész: Brenner János életútja - VI. Fejezet
ság. Az itt eltöltött két év nem tett Jánosra olyan mély benyomást, mint a pécsi ciszterci diákévek. Támadás a katolikus egyház intézményei ellen A II. világháborút követő megszállás időszaka alatt - 1945-1948 - számos olyan rendelet és törvény született, amely belenyúlt az egyházak, főleg a Római Katolikus Egyház addigi helyzetébe, pozícióiba és jogállományába. Ezek a törvények nem közvetlenül a vallásszabadsággal és az egyházak jogállásával függtek össze, hanem inkább azok érvényesítésének lehetőségeit korlátozták. A Magyar Dolgozók Pártja és a proletárdiktatúra kinyilvánítása után az új hatalom, amely magát marxistának, és ami ezzel egyenlő, ateistának tartotta, 1948-ban napirendre tűzte az állam és az egyház elválasztását. Célul tűzték ki, hogy az egyházak működését a templomok falain belülre szorítsák, és a lelkipásztori tevékenységet száműzzék a közéletből. A magyar Katolikus Egyház élén 1945 őszétől Mindszenty József esztergomi érsek, hercegprímás állt. Következetes szilárdsággal és nem politikai kompromisszumokkal igyekezett védeni az egyház addigi pozícióit, jogainak és intézményeinek állagát. Ortutay Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter 1948. február 14-én a kormány nevében tárgyalásokat kezdeményezett Mindszenty bíborosnál az egyházat ért sérelmek orvoslásáról. Rákosi Mátyás azonban már januárban bejelentette, hogy a párt ez év végéig le fog számolni a klerikális reakcióval (ezen Mindszenty volt értendő). A bíboros egyértelművé tette, hogy nincs tárgyalnivalója és nem hajlandó kompromisszumra sem. Elkezdődött a hajsza Mindszenty József bíboros, a katolikus egyház és a hitoktatás ellen. Az iskolák államosítását célzó 1948. májusi kormányprogram ezen az állapoton csak rontott. Ortutay Gyula miniszter 1948. május 19-én ismét tárgyalásokat javasolt a hercegprímásnak az általános rendezésre. Mindszenty azonban azt szabta feltételül, hogy vegyék le a napirendről az iskolakérdést. A Magyar Országgyűlés 1948. június 16-án szavazta meg a XXXIII. törvényt: „a nem állami iskolák fenntartásának az állam által való átvétele, az azokkal összefüggő vagyontárgyak állami tulajdonba vétele tárgyában”, amelyet még ugyanezen a napon kihirdetett Tildy Zoltán köztársasági elnök. 6505 egyházi iskola került állami tulajdonba. Az iskolák államosítása mellett a fakultatív hitoktatás bevezetése szolgálta az egyházak visszaszorítását. A kötelező iskolai hitoktatást 1949. szeptember 6-ával szüntették meg és egy törvényerejű rendelettel (1949. V. tvr.) azt fakultatívvá tették. Az 1950-es „megállapodáshoz” vezető tárgyalások jegyzőkönyveiből kitűnik, hogy a hatalom nem „modus vivendire”, nem kompromisszumra, nem békés egymás mellett élésre törekedett, hanem győzelemre és az egyház alávetésé