Kahler Frigyes: Egy papgyilkosság a jogtörténész szemével. Brenner János volt rábakethelyi káplán meggyilkolásának körülményei és az ügy utóélete (Szentgotthárd, 2005)
2. rész: A Brenner-ügy a hatóságok előtt - III. Fejezet. A perek
Az első fokú ítélet szerint Kóczánt 1965. február 22-én hallgatták ki „még nem mint gyanúsítottat”.443 Arról faggatták, hogy hordott e kalapot 1957. december 14-én este. (Most azt ne vizsgáljuk, hogy az ilyen kihallgatás súlyos eljárási szabálysértést valósította meg akkor hatályban volt eljárásjog szerint is.) A következő kihallgatásra március 11-én került sor - immár gyanúsítottként - „amikoris (sic!) bűnösségére is kiterjedő, teljes részletekben menő, ténybeli beismerő vallomást tett.”444 445 Másnap, - március 12-én - a beismerést a megyei főügyész és a megyei rendőrkapitány jelenlétében megismételte. Nem érdektelen, miként fogalmaz az ítélet: „...Olyan nyilatkozatot tett, miszerint nem emlékszik arra, hogy a kulcsot hol dobta el. Ugyanakkor a kihallgatása alkalmával a tett színhelyétől a papiakig történő színhely útvonalát (sic!) másképpen jelölte meg, mint ahogy azt a későbbi beismerő vallomásai során tette.”443 Március 1-jén „már elmondta, milyen útvonalon tért vissza a tett színhelyéről a parókiáig, pontosan megjelölte a kulcscsomó eldobásának helyét, a vízáteresztő csatorna végét...”446 „1965. március 20-i, április 1-jei, és 2-ai kihallgatása alkalmával apróbb részletekre vonatkozó ténybeli beismerő vallomást tett. 1965. április 8-án kirendelt védője Dr. Simon József szombathelyi ügyvéd jelenlétében bűnösségére is kiterjedő, ténybeli beismerő vallomást tett, amikoris a védője kérdéseket intézett hozzá, sőt figyelmeztette őt arra, hogy eddigi vallomásait bátran visszavonhatja, mert nem köteles beismerő vallomást tenni.”447 A vádlottnak ez a vallomása - erre alapította az ítéleti tényállást a Fővárosi Bíróság. A beismerő vallomás szövege nyilvánosságot is kapott a sajtóban.448 A vallomások azután tovább folytatódnak: 1965. április 22-én. Ekkor történt a kalap - állítólagos - kiválasztása.449 „Ezt követően vádlottat még április 23- án és május 6-án apróbb részletekre kiterjedően hallgatták ki, majd május 10-én védője jelenlétében a helyszíni szemlén bemutatta, hogyan vezette áldozatát Somfalvi Sándor kertjéig, hogyan gyilkolta meg, hogyan tért vissza a papiakhoz, majd onnan az állomásra.”450 443 **** p |Q 444 Uo. 445 **** p 19 446 Uo. 447 **** p 19-20 448 Takács Anna: Ki(és miért) gyilkolt 1957-ben Rábakethelyen? in.: Vasvármegye 1990. december 16. 449 **♦* p.20. 450 Uo. 131
