Kahler Frigyes: Egy papgyilkosság a jogtörténész szemével. Brenner János volt rábakethelyi káplán meggyilkolásának körülményei és az ügy utóélete (Szentgotthárd, 2005)
2. rész: A Brenner-ügy a hatóságok előtt - III. Fejezet. A perek
A lámpával való ütlegelés „míg a lámpa darabokra tört”- ugyancsak egy iratellenes megállapítás. A lámpa nem tört darabokra. Üveges részét a lámpatestről leesve találták meg a helyszínen sértetlenül, 5,4 m távolságra! A megállapított tényállás valósága esetén egy összetört lámpát kellett volna találni a holttest mellett (hiszen vonszolásról sincs szó!). Végül a vádlott megharapott ujjak, amely oly annyira vérzett, hogy a plébánián „több helyen összevérezte a falat”429 * 431 432 - s ezt a sérülést az ítélet szerint a vádlott nem vette észre4-TM- ugyancsak olyan megállapítás, amely ellentétben áll minden józan élettapasztalattal. Köztudomású, hogy egy ilyen harapás rendkívül fájdalmas, így nem lehet nem észrevenni, s akkor még nem szóltunk az erős vérzésről, ami még akkor is fennállt, amikor a vádlott - több mint egy kilométer gyaloglás után - a plébániára ért. A jogerősen megállapított tényállás minősíthetetlenül rossz, az elemi szakmai elvárásoknak sem tett eleget. Még egy jellemző példa minderre, ahogy Kóczán Tibor jellemét ábrázolják: A Fővárosi Bíróság megállapította, hogy a „vádlottat a gyilkosság után bántotta lelkiismerete, nem tudott egy munkahelyen sokáig maradni, egyre jobban züllött, ivott különböző bűncselekményeket követett el.”4-’1 A következő oldalon: „Kóczán Tibor vádlottat annyira bántotta a lelkiismerete, hogy 1959. őszén egy alkalommal elment a Szombathelyi Megyei Bíróságra, ahol a Brenner János sértett terhére elkövetett gyilkosság büntette miatt Tóka Ferenc ügyét tárgyalta a Megyei Bíróság és kb. 1 órán keresztül hallgatta a tárgyalást.”4-’2 (Kiemelések tőlem. K. F.) Mindebből a bíróság arra a végkövetkeztetésre jutott: „Vádlott mindvégig tudomással bírt arról, hogy helyette egy ártatlan embert kétszer halálra ítéltek, a könnyelmű, meggondolatlan minden gátlás nélküli életvezetésű vádlott azonban e körülmény egyáltalán nem rendítette meg.”433 Egészében és részleteiben ritka oktalan okfejtés. Vajon valamennyi bíró felkészültsége elégtelen volt, aki eljárt az ügyben? Aligha. Az viszonyt tény, hogy a munka elnagyolt, ellentmondásos, megalapozatlan és több vonatkozásban iratellenes is. Az elkövetés után nyolc évvel elővett ügyben a bírák - a rendelkezésre álló nyomozati anyagra támaszkodva - mielőbb be akarták fejezni az ügyet. A legkisebb ellenállás irányában haladtak: egyszerűen elfogadták a vádirati tényállást. 429 ***** p 4j0 „A vádlott ekkor még nem tudott arról, hogy dulakodás közben a hüvelyk ujját a sértett megharapta, ami erősen vérzett.” **** p.13. 431 **** p 17 432 **** p ]g 433 **** p TQ 128
