Horváth József - Molnár László (szerk.): Kunc Adolf emlékére. Emlékkönyv Kunc Adolf premontrei prépost születésének 150. évfordulója alkalmából (Szombathely, 1993)
ELŐADÁSOK - Victor András: Rejtett „pedagógiai” hatások
3. Vallás Mindenki előtt közismert, hogy a vallás(ok)nak számos direkt, nem-rejtett nevelőhatása is van a talán még-számosabb rejtett személyiségformáló hatás mellett. A részletekre itt és most nem kívánok kitérni; csak két egészen általános „nevelőhatásra” szeretnék utalni, melyek annyira általánosak, hogy talán már nem is vesszük észre, hogy valóban hatnak ránk. Az egyik az Ószövetségnek arra a gondolatára vonatkozik, hogy az „Isten képére és hasonlatosságára” teremtett Embernek felhatalmazása van arra, hogy „uralma alá hajtsa a Földet”. Tudjuk, hogy sokféleképpen értelmezhető ez a bizonyos „uralom”, de azt is tudnunk kell, hogy a mai modern embernek a világhoz (a Föld kincseihez, a növényekhez és állatokhoz) való viszonyát a kizsákmányoló uralom jellemzi. A kereszténységben felnövő ember számára evidens az a gondolat, hogy a Világ javai értük vannak, arra valók, hogy mi használjuk (elhasználjuk!?) azokat. Tudatosítani kellene magunkban, hogy modern világunk súlyosbodó környezetvédelmi gondjai nagyrészt ebből az attitűdből fakadnak; abból, hogy a világot - és a többi élőlényt - nem velünk együttélő társunknak tekintjük, hanem tulajdonunknak. Az amerikai indiánok természetbarát életmódja, vagy a buddhisták természetszemlélete nem egyszerűen azért más, merthogy ők közelebb vannak a természethez, hanem - legalább ennyire - azért, mert ők nem tekintik a Természetet az ember tulajdonának. Nagyon nagy különbség! S ennek a nagy különbségnek a kultúránkban bennelévő vallási neveltetésünk a háttere - akár vallásos valaki, akár nem. A másik rejtett vallási nevelőhatás, amit említeni szeretnék, az a Krisztushiten belül a katolikus, illetve református (protestáns) közeg nevelő ereje. Mind kettőnek van nevelő hatása, csakhogy más-más módon „tereli” a gondolkodásmódunkat. A teljesség igénye nélkül (hiszen erről egész könyvtárnyit írtak már), csak arra szeretnék itt rámutatni, hogy a katolikus gondolkodású ember számára sokkal nagyobb szerepe van a kategóriáknak, a formáknak, a tekintélynek és a hierarchiának, mint egy református ember számára. Ebben a fenti állításban nincs szó értékekről; legfőképpen nincs szó érték-különbségekről. Adott helyen és időben - sőt: adott közösség számára - a formákhoz való ragaszkodás és a tekintélyek tisztelete ugyanolyan fontos lehet, mint egy másik esetben a formáktól való elszakadás vagy a tekintélyek elvetése. Nem jobb az egyik a másiknál, csak egyszerűen: más. Azt azonban tudnunk kell, hogy ez a fajta (tipizáltan) katolikus ill. református lelkialkat, illetve neveltség az élet számtalan területén befolyásolja a gondolkodásmódunkat, viselkedésmódunkat - egyáltalán: az egész életünket. 74
