Horváth József - Molnár László (szerk.): Kunc Adolf emlékére. Emlékkönyv Kunc Adolf premontrei prépost születésének 150. évfordulója alkalmából (Szombathely, 1993)

ELŐADÁSOK - Horváth Lóránt Ödön: Szombathely és a premontreiek

A szombathelyi premontrei tanárok hazaszeretetüket áldozatukkal is bizonyították. A szabadságharcban való részvételük miatt többen fogságot szenvedtek. Ezek között elsőnek kell említeni a tudós tanárt, Laky Demetert, aki négy évet ült vasban Olmütz és Josefstadt börtöneiben. Kiszabadulása után rabláncát magával hozta, én még láttam Csornán, de sok mindennel együtt a Rend betiltásakor eltűnt. Laky lefordította többek közt Milton: Elveszett Paradicsomát. Megírta a Rend történetét, Szent Norbert életét, és számos költeményt, ódát. Ő írta az első stilisztikát magyar nyelven: Irályrendszer 1854., Irály és költészettan 1862. (a csornai Múzeumban látható egy példánya). Ékesszólástana tankönyv lett. Laky Demeteren kívül még hárman vettek részt a szabadságharcban, és szenvedtek miatta várfogságot: Sebesy Kálmán, Kulcsár Fábián és Pozsgay Dózsa. Nevüket a régi gimnázium-épület falán márványtábla őrzi.

Ma azonban elsősorban Kunc Adolf prépost-prelátusról kell megemlékeznünk, akinek tiszteletére ezt az emlékülést tartjuk, születése 150. évfordulója alkalmából. Az ő neve összeforrt Szombathellyel és a gimnáziummal. Nyugodtan mondhatjuk, hogy polihisztor volt: matematikus, fizikus, csillagász, nyelvész, történész, elméleti és kísérletező tudós egyaránt.

Milyen ember volt ő valójában, és miért adózunk neki tisztelettel napjainkban is? A türjei plébánia folyosóján és a csornai prépostság egykori könyvtárában (ma Múzeum) lévő festményről egy magas, előkelő megjelenésű, de barátságos tekintetű ember néz ránk, a premontrei rend fehér öltözékében, kék cingulusával, főpapi jelvényekkel, a Szent István-rend és a Ferenc József-lovagrend kitüntetéseivel a mellén. A vasmegyei Sál (ma Hegyhátsál) községben született 1841. december 18-án. A község kápolnájának falán elhelyezett márványtábla hívja fel a figyelmet a kis falu híres szülöttére. Ott végezte elemi iskoláit. Egyszerű családból származott, de tehetséges, jó tanuló volt, ezért középiskolai tanulmányait a keszthelyi, majd a szombathelyi premontrei gimnáziumban kezdte és folytatta. Amint tehetségét, úgy papi és szerzetesi hivatását is Istentől kapta, de hogy a Premontrei Rendbe kérje felvételét ez nyilván abból következik, hogy gimnáziumi évei alatt tanárai is nagy hatással voltak rá. A tehetséges fiatalember arra is gondolhatott, hogy ebben a tanító-rendben kibontakoztathatja és kamatoztathatja kiváló szellemi képességeit. Mint diák, úgy tanári életét és munkáját is Keszthelyen kezdte és Szombathelyen folytatta, ahol fiatalon, 34 éves korában igazgató lett. A mennyiségtan, vegytan és fizika tanára volt, akin Nekrológja szerint „tanítványai rajongó szeretettel csüngtek, tanártársai pedig nagyra becsülték.” Ennél rövidebben és találóbban nem is lehetne mint tanárról elismerést mondani. De ő nem csak a katedrán, a gimnáziumban tanított, hanem tudós és közéleti ember is volt, s mint prépost rendjének fejlesztésében, tanító-nevelő munkájának korszerűsítésében sokat fáradozott.

30