Horváth József - Molnár László (szerk.): Kunc Adolf emlékére. Emlékkönyv Kunc Adolf premontrei prépost születésének 150. évfordulója alkalmából (Szombathely, 1993)

ELŐADÁSOK - Kovács Imre Endre: A Premontrei rend története

A rend élén az 1790-ben bekövetkezett szekularizációig a Prémontré-i apát állott, mint abbas generalis, aki mellett mint külön tanácsadók (Protoabbas) állottak a Laon-i Szent Márton monostor, a Floreffe-i és a Cuissy-i monostorok apátjai. Az elöljárók Nyugat-Európában kezdettől fogva apátok voltak, Németországban és Keleten kezdetben prépostok, akik később felvették az apáti címet. A szász és magyar cirkáriákban megmaradt a préposti cím. Az apát ill. prépost mellett állnak a perjel, az alperjel és a cirkátor. A rendnek Németországban 7 bekebelezett dómkáptalanja volt. A dómapátságokban a püspökök magából a káptalanból kerültek ki, a dómprépost volt az egyházmegye általános helynöke.

A generális káptalant Prémontrében tartották, a XV. században a háborúk miatt gyakran a belga apátságokban. 1500 után majdnem csak francia apátok látogatták. 1544-ig évente megtartották, 1586-ig megszakításokkal, ettől kezdve csak „egybehívásra”. A XVII. században 12 generális káptalan volt, a XVIII. században már csak kettő (1717 és 1738). Az akták 1498 óta vannak meg. A cirkáriák tartományi káptalant tartottak, ez a szokás főleg a távolabb fekvő cirkáriákban honosodott meg. Prémontré 1790 óta nem a rend központja. Utolsó apátja Jean- Baptiste L’Ecuy 1834-ben halt meg. 1869-1883 között sikertelen próbálkozások voltak a generális apáti méltóság újra bevezetésére. A Bécsben tartott generális káptalanon Sigismundus Stary strahovi apát megválasztásával 1883-ban ismét sikerült a rendnek az egységet helyreállítani. A generális apát címe „Dominus Praemonstratensis”, székhelye 1937 óta Rómában van.

Az I. rend, vagyis a férfiág tagjai: kanonokok, klerikusok, novíciusok és laikus testvérek. A donáták intézménye csak a rend női ágánál van meg, mint kijáró nővérek. A kanonokok ruházata: reverenda, skapuláré, cingulum és birétum fehér gyapjúból (innen az „ordo candidus” elnevezés), a kórusban ehhez jön még a rochetum, télen almutium is és a fehér köpeny (cappa). A magyaroknál a cingulum színe kék. A caputium (vállgallér csuklyával) viselését a XVI-XVII. században megszüntették, a rend nyugati tartományaiban a XIX. században újra bevezették. A laikus testvérek ruhaviselete eredetileg fehér, de caputium nélkül. Egy XIII. századi lázadás miatt büntetésből szürke lett, mostanában többnyire ismét fehér.

Megalakulásakor a rend a Laon-i püspökség római-frank kalendáriumát és rítusát vette át, de a rajnai térségből származó befolyások is kimutathatók. Az ebből kialakult rendi rítus hasonló a domonkosrendiekéhez. A XVII. század elején nagyrészt megszüntették. Ennek ellenére a rendi rítus a kalendáriumban, a breviáriumban, valamint a nagymise, a nagyheti és a húsvéti liturgia rítusában a rómaitól meglehetősen eltér. A rend saját liturgikus könyvei: Missale, Breviarium, Graduate, Processionale, Antiphonarium, Ordinarium. A II. vatikáni zsinat utáni liturgikus reform nyomán a sajátos premontrei liturgiát újból megszüntették. A kalendáriumban a rendi ünnepek megmaradtak.

20