Horváth József - Molnár László (szerk.): Kunc Adolf emlékére. Emlékkönyv Kunc Adolf premontrei prépost születésének 150. évfordulója alkalmából (Szombathely, 1993)

ELŐADÁSOK - Kovács Imre Endre: A Premontrei rend története

Az észak-afrikai Hippo Regia püspöke, Szent Ágoston saját példáján mutatta meg, miként lehet az Apostolok Cselekedeteiben leírt első jeruzsálemi keresztény közösség életéhez hasonló apostoli életet élni. Papjaival együtt lakott, étkezett, azonosak voltak ruházatukban és megvalósították az evangéliumi szellemű vagyonközösséget. Regulája a közös életet, a közös imádságot, a zsolozsmát helyezte a központba. Az egyéni szegénység és a nőtlenség mellett a vezetőnek (prépost, apát, dékán) teljes engedelmességgel tartoztak a közösség tagjai. A kemény aszkézis mellett igyekeztek figyelembe venni a hívők lelki szükségleteit is a lelkipásztori munka vállalásával. A kánonok szerinti, vagyis kanonoki élet kifejezetten aktív, tevékeny életformát jelentett és az ezredforduló utáni remetemozgalmakkal, valamint a hagyományos szerzetesség egyes, megújulást kereső csoportjaival szemben új irányt képviselt. Fontos feladatuknak tartották az igehirdetést, de a mindennapok adta munkából is kivették részüket a „megtért világiakkal (conversus, conversa) együtt, akik a munkamester (magister laboris) irányításával az épületek karbantartásán, az élethez szükséges anyagi javak előteremtésén fáradoztak.

Az Ágostontól örökölt hagyományt folytatták a galliai püspökök, akik saját otthonukban nevelték, oktatták a papságra hivatást érző fiatalembereket. E püspökök közül kiemelkedik Chrodegang, Metz város 766-ban elhunyt püspöke, aki papjai életének szabályozására Regula Canonicorum címmel 34 fejezetből álló törvénykönyvet szerkesztett. A püspöki városban lelkipásztori tevékenységet folytató világi papság közösségi élete kezdetben hasonlított a szerzetesek életéhez. Később azonban, a XI. század derekán, különvált a két irányzat: a saját vagyonukat továbbra is megtartó világi kanonokokra és a vagyonközösségben, regula szerint élő szerzeteskanonokokra.

Nevükben is megőrizték alapítójuk nevét az ágostonrendi kanonokok. A különböző helyeken és időpontokban keletkezett és egymástól független, vagy csak laza kapcsolatban álló apátságaik közül a legismertebbek: a Szent Viktor-apátság, amelyet a párizsi Notre Dame székesegyház iskolamestere, Guillaume de Champeaux alapított 1110-ben és amely a teológiai tanulmányok magas színvonaláról és szigorú szabályzatáról lett híres, valamint a napjainkban is meglévő Lateráni kanonokok és az osztrák Windesheimi kongregáció. A legismertebb ágostonrendi kanonokok közül csak néhány név: a misztikus és költő Szentviktori Ádám és Hugó, a Krisztus Követésének szerzője: Kempis Tamás, és századunk liturgikus mozgalmának nagy egyénisége: Parsch Pius.

Az ágostonrendi kanonokok kongregációi közül, létszámát és elterjedtségét tekintve, a legjelentősebb az a közösség lett, mely a bencés rendből kivált ciszterciekhez hasonlóan joggal kiérdemelte a rend nevet: a Szent Norbert alapította premontrei kanonokrend.

12