Vecsey József: Emlékezés Mindszenty bíboros édesanyjára (Szombathely, 2012)
A harmadik fogság valódi okai
A templomnak szent ikertestvére a katolikus iskola. Az Egyház ennek a bölcsőjét is a templomban, az oltárnál ringatta. Amikor Szent István király miden tíz falunak templomot rendelt, ugyanakkor iskolát is adott a magyar népnek. Es amikor senkinek eszébe sem jutott, az Egyház vezetésével az oltár, a szószék, a keresztelőkút közelében tanultak a mi őseink hittant, betűt és számtant, földművelést és ipart. Es amikor a hívek megszaporodtak és az iskola kivonult a templomból, nem ment messze és szent ősök hagyományaként vitte magával az Evangéliumot, a két kőtáblát. Az iskola vagy marad a templom szellemében szent és léleképítő tényező, vagy lezüllik és zülleszt és lesz a gonosz robotos műhelye. Amennyire távolodik az iskola a templomtól, történelmi tapasztalatok szerint, annyira közeledik a börtönök és Egyházak világa, a bűn és kárhozat felé. Az iskola az erény és tudomány hajléka. Ha az erényt nem tanítják benne, a tudományától is ments meg, Uram, minket! Harmadik várunk a családi szentély, amelyben a házi áldás szellemében nemzedékek váltják egymást. Az apa a mennyei Atyától, az édesanya a Boldogságos Szűztől, a gyermek Jézustól veszi tekintélyét, értékét. A hívő családban egymás feje felett szüntelen ott látják az égi tekintélyadónak az arcát is. És valahányszor a család asztalánál együtt imádkoznak, a Szent Család világa koronázza meg őket. Ezért szent az édesapa, édesanya abban a Názáreti tükörben. Azért végtelen és halhatatlan érték a gyermek, ezért féltett szemefénye a szülőknek, az egész nemzetnek. Csodálatos erős vár a család, ha küszöbe összenyílik a templom és a katolikus iskola megszentelt világával. Ez a három a mi várövezetünk. Ebben a várövezetben élünk, virrasztunk és értük tusakodunk, míg elmegyünk mindnyájan, az ugyancsak megszentelt temetőbe. Ez a temető alvó- és pihenőhely, Isten mezeje beláthatatlan nemzedékek sora számára, mígnem megharsan felettük az ítélet trombitája és jön az emberek Húsvétja, feltámadása. 87 —
