Vecsey József: Emlékezés Mindszenty bíboros édesanyjára (Szombathely, 2012)

A harmadik fogság valódi okai

A következő év első felében Győrött, Székesfehérváron, Szentgotthárdon, Budafokon, Dombóváron és Hatvanban mondott szentbeszédet több tízezres zarándoktömeg előtt. Június 11-től július 11-ig részt vett a kanadai Mária-kongresszuson, és felhasználta az alkalmat, hogy több magyar egyházközséget is meglátogasson Kanadában és az Egyesült Államokban. Utjának célja az volt, hogy adományokat gyűjtsön a nyomorban lévő országnak.

Természetesen ezekben az években is gyakran találkoztam a bíboros édesanyjával mindszenti otthonukban, sőt a prímással együtt is voltam ott. Amikor a bíboros egy-egy rövid pihenő erejéig hazalátogatott, titkárait mindig szabadságra küldte. Ilyenkor engem szokott megkérni, hogy utazzam át hozzá Szombathelyről, ahol teológiai tanár voltam. Édesanyja rendszeresen olvasta a két katolikus hetilapot, az Új Embert és a Szív Újságot, amelyekből figyelemmel kísérte fia munkáját és országos szerepléseit. Mondta is, hogy minden nap hálát ad a szentmisében és szentáldozásaiban, amiért az Örök Főpap áldással kíséri fia fáradozását.

Az olvasóban felmerülhet a kérdés: vajon mi vonzott egész tömegeket Mindszenty bíboros beszédeire? Valószínűleg két tényező: az egyik, hogy egy vesztes háború után gyakrabban szólal meg a lelkiismeret hangja és nagyon sokan kérik Isten segítségét, a másik pedig az, hogy egy karizmatikus és rendkívüli képességekkel rendelkező személy összefogja a híveket. Mindszenty esetében Rogács püspök szavai eligazításul szolgálhatnak. Rogács püspök 1947. szeptember 8-án a püspöki kar jelenlétében, nagy papi társaság előtt intézett üdvözlő beszédet a bíboroshoz: „Mi hálásak vagyunk azért az útmutatásért, melyet Eminenciád a saját személyében és a magyar püspöki kar ne— 85 —