Vecsey József: Emlékezés Mindszenty bíboros édesanyjára (Szombathely, 2012)

Előszó a második kiadáshoz

érték a gyermek, ezért féltett szemefénye a szülőknek, és az egész nemzetnek... "

Tiszteletadás ez a könyv Pehm János, az édesapa és Kovács Borbála, az édesanya előtt. Az édesapa, aki 1946-ban halt meg, megérhette azt az örömöt, hogy fia előbb Veszprém püspöke, majd Esztergom érseke, Magyarország bíborosa lett. Édesanyja szíve előbb repesett az örömtől fia magas egyházi méltósága miatt, majd vele együtt ő is elmerült a szenvedés tengerében. 1960. február 5-én békében elszenderült az Úrban.

A könyv mindenekelőtt tiszteletadás Mindszenty bíboros édesanyja előtt, akiről a bíboros hálás szívvel azt írja: „Amivé lettem, anyám érdemeinek és imáinak köszönhetem, mert az Isten nekem is adott jó édesanyát, aki - apámmal együtt - nehéz munkával gondoskodott rólam, nevelt imádságos lélekkel, imádkozott értem és könnyezett sokat. Az otthonon belül és kívül tanultam meg, hogy szent az anya homlokredője, mert a szeretet mélyítette ki."

Vecsey József könyvéből megtudhatjuk, hogy a Pehm családnak milyen nehézségeket és akadályokat kellett legyőznie, hogy fiukat gimnáziumba adhassák, hogyan sikerült Mindszentynek kiszabadulnia a kommunisták 1919-es fogságából, ezt követően pedig példás hitéletet teremtenie Zalaegerszegen. Az édesanya meglátása szerint a püspöki székben még nagyobb szenvedések várnak fiára, de arra kérte, ha e sötét napok bekövetkeznek, Jézus szavai vezessék és adjanak erőt neki: „ Boldogok, akik üldözést szenvednek az igazságért." A bíboros pedig székfoglaló beszédében arra buzdított: „Legyünk most az imádság nemzetei Ha újból megtanulunk imádkozni, lesz honnét erőt és bizalmat meríteni. Én a milliók imahadjáratában és édesanyám mostantól még szorosabbra fogott rózsafüzérében bízom."

7