Vecsey József: Emlékezés Mindszenty bíboros édesanyjára (Szombathely, 2012)

Az édesanya öröme

AZ ÉDESANYA ÖRÖME

Édesanyám kívánsága teljesült, 1938-ban engem is pappá szenteltek. A következő évben káplánként Zalaegerszegen kezdtem meg lelkipásztori működésemet éppen Mindszenty plébános mellett, aki gyermekkorom óta ismert, és akinek a házában már addig is gyakran megfordultam diákként és teológusként. Ott többször találkoztam a zalaegerszegi káplánokkal és hitoktatókkal is, de egészen közel csak e munkatársi kapcsolat révén kerültem hozzájuk.

Mindszenty plébános élénk és széles körű tevékenységet folytatott. Lendületes lelkipásztori és kulturális munkájába a városban működő valamennyi papot bevonta. Hamar észrevettem, hogy a lelkipásztorkodás magasiskolájába kerültem. Nagy hatással volt rám egyénisége, életmódja és hatalmas munkabírása. A munka pedig, amit rám bízott, egyre több tapasztalathoz és gyakorlati tudáshoz juttatott. Ha hittani, erkölcsi, jogi vagy más fontos kérdés merült fel, alaposan utánanéztünk a problémának, és mindig tüzetesen megtárgyaltuk. A plébániai ügyek mellett - a rendszeresen tartott papi konferenciákon - az egész magyar katolicizmust érintő egyházpolitikai és egyházkormányzati problémákat is áttekintette velünk, sőt ezen túl eligazított bennünket aktuális társadalmi és kultúrpolitikai kérdésekben is.

A plébániához Zalaegerszeg város és négy környező község tartozott. A mintegy tizenötezer hívő többsége a városban tisztviselő, iparos és kereskedő volt, míg a négy falu lakosságát csaknem kizárólag földművesek alkották. Mindszenty József plébános jóformán mindenkit ismert, nemcsak a katolikusokat,

39