Vecsey József: Emlékezés Mindszenty bíboros édesanyjára (Szombathely, 2012)

Tartalomjegyzék

Nagyon rossz színben találtam a fiamat. Igen-igen sovány lett szegény, szinte megfeketedett a soványságtól. Igen megdöbbentem, mikor meg­láttam. Hát édes fiam, téged így tart el az állam? Ezért adunk mi be minden terményt, hogy alig is marad nekünk magunknak valami? Két kísérő is volt ott, azok is hallották, de mikor odébb mentek, megkér­deztem: Édes fiam, ugye én most nem jól beszéltem? - De nagyon is jól, édesanyám! - Kértem aztán az illetékeseket, engedjenek havonkint egy csomagot küldeni, hogy táplálkozzék jobban szegény fiam. De nem en­gedték. • • • A börtönorvos egyik nap magára hagyta Mindszenty bíborost a rende­lőben. Ott felejtett azonban előtte egy hivatalos iratot, amelyből Mind­szenty megtudta, hogy kormánykörökben közeli halálára számítanak. Ezt látva a bíboros összeszedte minden erejét, és imáiban is azt kérte, ne engedje meg az Úr, hogy a bolsevisták kezében haljon meg. • • • A Vatikánban azonban látták, hogy Mindszenty bíboros vértanúsága és fogsága két évtized után világtörténelmi távlatot nyert, s így az nemcsak az üldözött magyar katolicizmus, hanem azon túl valamennyi szovjet rab­ságban sínylődő nép tragikus sorsát is példázza. Természetesen Mind­szenty is tudta ezt, azért nem volt hajlandó pihenni menni Rómába vagy Pannonhalmára. A nagy személyiségek jellemvonása, hogy egyéni érde­keikről meg tudnak feledkezni, ha azt a rájuk szakadt történelmi szolgálat és felelősség megkívánja. Mindszenty már letartóztatása előtt kijelentet­te: „Nemzetem szenvedése mellett a magam sorsa nem fontos.”

Next

/
Thumbnails
Contents