Vecsey József: Emlékezés Mindszenty bíboros édesanyjára (Szombathely, 2012)

Első látogatásom Mindszenten

anyját e találó kifejezéssel Az édesanya című könyvében. Szelíd és türelmes asszony volt, ugyanakkor mindig érvényesítette az akaratát. A bíboros nemcsak arcvonásait, de jellemének alapvonásait is tőle örökölte. Édesapja amellett, hogy a saját gazdaságát rendben tartotta és jelentősen gyarapította, a falu életében is fontos pozíciót töltött be. Már fiatalon községbíróvá választották, és amikor hivatalát letette, évtizedeken keresztül volt az iskolaszék világi elnöke. Első találkozásunkkor hetvenéves volt, mégis ő irányította a gazdaságot és a közügyekkel is foglalkozott. Abban az időben közgyám volt és ő gondozta a község árváit „hálából azért - írta róla később a fia -, hogy a saját gyermekei nem lettek árvák."4

Géfin ott tartózkodásunk alatt az első vasárnap délután felkereste Mindszenty szüleit, és engem is magával vitt, hogy közelebbről megismerhessem őket. A szülők egy gondozott, nagy házban éltek, amely előtt szép rózsabokrok díszlettek és ízléses kovácsoltvas kerítés húzódott. A házigazda az udvarban várt bennünket. Oldalt, a szomszéd háza mellett galambdúcok emelkedtek, és néhány díszfa mellett gyümölcsfákat is láttam. Ezt a belső udvart gondozott konyhakert választotta el a gazdasági épületektől. Az istálló és az ólak állatokkal, a pajta illatos szénával, a magtár pedig új gabonával volt tele.

Miután a házigazda mindent megmutatott, bevezetett bennünket a házba, illetve előbb egy terasznak is beillő tágas pitvarba. Innen nyíltak az ajtók a szobákba, a konyhába és a kamrába. Itt várt bennünket a ház asszonya, és kedves egyszerűséggel megjegyezte, mennyire örül, hogy őt is felkerestük. Amikor Géfin bemutatott neki, néhány mondatban szólt a papi hivatás nagyszerűségéről, de említette a nehézségeket is, és azt kívánta, hogy papként se veszítsem el soha a bátorságo— 30 —