Vecsey József: Emlékezés Mindszenty bíboros édesanyjára (Szombathely, 2012)
Részletek Palágyi Andrea nővér naplójából
tiszta lepedőket használjunk abrosz gyanánt. Középre tettük a betlehemet a fenyőgallyal és imádkoztunk, majd boldog karácsonyt kívánva egymásnak elfogyasztottuk a rántott halat. Kint hó borított mindent, a külső világból nem hallatszott be semmi. Amikor az őrök átkísértek a fehér udvaron a másik épületrészben lévő zárkáinkba, a férfiak oldaláról halkan, de tisztán hallatszott a Stille Nacht dallama: a rabok kórusban énekelték. A tiszta, hideg, havas estében, a fényesen szikrázó csillagok alatt eszembe jutott a karácsony nyolcadába eső vasárnapi szentmise kezdete: „Míg mély csönd borult mindenre s az éjjel sietős útja közepén tartott, jött a te mindenható Igéd, Uram, az égből, királyi székedből." Karácsonyi béke töltötte el lelkünket és gondolatban mi is csatlakoztunk a kis Jézus jászolánál hódoló pásztorokhoz. Elfogatásunk óta tizenhárom hónap telt el, amikor egyik téli reggelen nem vittek a mosodába. Visszaadták csomagjainkat és civil ruháinkat, hogy átöltözzünk, mert egy óra múlva viszszaadnak bennünket a magyar hatóságoknak. Még kora délelőtt ismét Magyarországon voltunk, a határ menti őrházban. A magyar határőrök kedves, fiatal fiúk voltak. Amíg várakoznunk kellett, biztattak, ne búsuljunk, nem leszünk sokáig bezárva, egy év alatt sokat javult a politikai helyzet. Éjfél előtt megjelent egy hatalmas rabszállító autó, s reggelre mind a tizenhatan a Fő utcai AVO-n voltunk. Itt szétválasztották csoportunkat, s újrakezdődött a kihallgatás, a fényképezés, az ujjlenyomatok vétele, az éjjel-nappali villanyfény a zárkában, az éjszakai felébresztések, ha véletlenül alvás közben a takaró alá tettük kezünket, a hajcsatok és cipőfűzők, harisnyák elszedése, a közös törülköző és fésűhasználat egy-egy emelet foglyainak, stb., az apró „kedveskedések", melyeket már elfogatá— 262