Vecsey József: Emlékezés Mindszenty bíboros édesanyjára (Szombathely, 2012)
Részletek Palágyi Andrea nővér naplójából
1950. február 3. Most értem haza Mindszentről és örülök, hogy van kevés időm, mivel meg akarom örökíteni a prímás úr édesanyjánál tett látogatásomat. Tegnap délután indultam Szombathelyről vonattal. Rumban átszálltam a Zalabér felé induló autóbuszra. Mivel már sötétedni kezdett, amikor Mindszenthez közeledtünk, kis aggodalom fogott el, vajon befogad-e ilyen későn a bíboros úr édesanyja. Még sohasem találkoztam vele, pedig sokszor megfordul pesti zárdánkban s rendtársaim segítik ott a fővárosban. Itt Szombathelyen is sokszor megfordul, amint tegnapelőtt Géfin rektor és Vecsey prefektus is említették, amikor megkértem őket, magyarázzák meg, miként tudok Mindszentre jutni s hogyan találok rá ott a prímás úr édesanyjának házára. Magamban számolgatom az állomásokat, s amint közeledünk Mindszenthez, már csak az érdekel, milyen lehet a prímás úr édesanyja. Az autóbusz a falu közepén állt meg, nem messze a templomtól. Nyugalmat erőltettem magamra és elindultam a kapott eligazítás szerint az autóbusz irányába. Balról állt a templom és tudtam, hogy a templom után hányadik házba kell befordulnom. Figyeltem a házakat, s amikor ráismertem a leírás alapján a keresett házra, kinyitottam az utcaajtót és bekopogtam egy kivilágított ablakon. Középtermetű, kissé sovány, nagyon tisztán és rendesen öltözött falusi asszony nyitotta ki az ajtót előttem. Nagy nyugodtság áradt belőle, ami az én zavaromat is azonnal megszüntette. Bemutatkozás után azzal kezdtem, hogy Erzsébet nővér küldött Budapestről. A név hallatára - úgy láttam - még az a kevés bizalmatlanság is eltűnt az arcáról, amivel az első 248 —