Vecsey József: Emlékezés Mindszenty bíboros édesanyjára (Szombathely, 2012)
Levél a bíboros édesanyjához
A ház átkutatása után őeminenciája tanácskozott a tisztekkel és úgy döntöttek, hogy Felsőpetényből átmennek a rétsági laktanyába. Este tíz óra öt perckor el is indultak. Őeminenciája annak örült a legjobban, hogy nyolc évig tartó fogságából a magyar nép fiai szabadították ki és beszélt arról is, milyen szívesen töltötte velük első szabad óráit a laktanyában.- Valamennyien jókedvűek voltak - mondotta - és egy boldogabb magyar életről szőtték reményeiket. Végül megbeszélte velük, hogy másnap korán reggel indulnak Budára. Utolsó kérdése ez volt hozzájuk:- De fiaim, van-e biztosítékotok is arra, hogy holnap valóban el is jutok veletek Budára? Amikor a bíboros úr tegnap este idáig ért, kis szünetet tartott. Aztán meghatottan és boldogan ismételte meg itt ebben a kicsi szobában, ahol most én is írom e levelet, e nagyszerű fiúknak történelmi lapokra illő válaszát:- Egyedül az életünk - mondta meggyőződéssel a parancsnok.- Csak az életünk! - kiáltották utána lelkesen mindnyájan. A bíboros úrnak itt könny csillant meg a szemében: - Boldog voltam és azt mondtam nekik: Fiaim, reggel nyugodtan indulok veletek Budára! Október 31-én már korán, reggel hat órakor, elhagyták a laktanyát. Három harckocsival és egy rohamlöveggel biztosított katonai autón hozták fel a bíboros urat Budára. Szerdán reggel nyolc óra ötvenöt perckor érkezett meg ide a prímási palotába. Útközben a falvak népe, itt a fővárosban pedig Budapest lakossága éljenzéssel és virágesővel fogadta. Megérkezésekor itt a palota körül is óriási néptömeg várta, akikre a ház erkélyéről adta áldását. Azután szentmisét mondott a kápolnában. 233
