Vecsey József: Emlékezés Mindszenty bíboros édesanyjára (Szombathely, 2012)

Levél a bíboros édesanyjához

lapot se adták be többé hozzá, melyeket addig minden nap megkapott. Ebből és az őrök egyre nyugtalanabb és idegesebb viselkedéséből arra következtetett, hogy az október 23-iki tün­tetéseknek következményei lehettek. Azt azonban, hogy sza­badságharc folyik a fővárosban és az ország nagyobb városai­ban, nem merte feltételezni. Az egész hetet imádságban töl­tötte és különösen a Magyarok Nagyasszonyát kérte, hogy védje meg „örökségét" a rászakadó nagy bajban és veszélyben. Őrei persze egész héten mélyen hallgattak és semmit sem kö­zöltek vele a forradalmi eseményekről. Csak október 30-án ke­reste fel a parancsnok. Arra figyelmeztette, legyen útra készen, mivel a nap folyamán elhagyják a házat, ahol veszélyben forog az élete.- De hát ki veszélyezteti itt az én életemet? - kérdezte a prí­más úr az őrség parancsnokától.- A csőcselék - válaszolta keserűen a parancsnok.- Én a néptől nem félek - jelentette ki őeminenciája -, s azért a házat nem vagyok hajlandó elhagyni. Az AVH-s parancsnok távozott, de hamarosan visszatért harmadmagával és akkor azt kérdezte:- Hajlandó-e velünk jönni, ha erőszakot alkalmazunk, persze csak valamilyen jelképes formában?- Nem hagyom el a házat - mondta nagyon határozottan -, és erőszaknak sem engedek. Bár őeminenciájának csak kevés reménye volt, hogy meg­akadályozhatja erőszakos elhurcolását, mégis szembeszegült. Feltételezte, hogy az őrség valamely felelőtlen felső parancsra cselekszik és nem tartotta kizártnak, hogy át akarják adni az oroszoknak. Az ÁVH-sok már éppen ahhoz készülődtek, hogy erőszak­kal is magukkal viszik a bíboros urat, aki ismételt felszólításra — 230

Next

/
Thumbnails
Contents