Vecsey József: Emlékezés Mindszenty bíboros édesanyjára (Szombathely, 2012)

Levél a bíboros édesanyjához

urat az ÁVH-sok kezéből kiszabadították a szabadságharcosok. Már elindult Budára és útközben mindenütt nagy tömegek gyűlnek össze köszöntésére. Amikor a nap folyamán sikerült meggyőződnöm a hír valódiságáról, elhatároztam, hogy másnap indulok, és akármilyen veszélyes lenne is az út, hazautazom Budapestre. Már tegnapelőtt délben Győrben voltam. Ott azonban ismerőseim és barátaim nem tudtak azonnal alkalmas járművet szerezni s így csak tegnap 10 órakor érkeztem meg ide a budai prímási palotába.

A palota körül, mióta őeminenciája betette ide a lábát, szinte beláthatatlan tömeg szorong. Rengetegen keresik fel a prímás urat nemcsak a fővárosból, hanem az egész országból. Ma is látogatókkal van tele az utca, az udvar és teljesen zsúfoltak a folyosók, a lépcsőházak és a romháznak valamennyi használható helyisége.

A bíboros úr most is abban a két kis szobában lakik, amelyekbe az udvari lépcsőház vezet fel. Látogatóit a vele szemben lévő másik két kicsi szobában fogadja. Amikor ezt a bejáratnál megtudtam, elhatároztam, hogy nem állok be a várakozók hosszú sorába, hanem minél előbb igyekszem bejutni őeminenciája fogadószobájába. Az öröm és kíváncsiság már odavitt egészen a szoba elé. Éppen egy amerikai rádiótársaság embereit engedték be hozzá. Hozzájuk csatlakoztam és mögöttük beléptem én is a kicsi szobába.

Őeminenciája hamar észrevett. Felém jött és mielőtt köszönthettem volna, ezekkel a kedves szavakkal fogadott:- Köszönöm az édesanyámnak tett sok szíves szolgálatát.

Erre én zavartan megjegyeztem, hogy most külföldről jövök.- Én mindent tudok - válaszolta a bíboros úr.

— 226