Vecsey József: Emlékezés Mindszenty bíboros édesanyjára (Szombathely, 2012)

Kétszer voltam halálomon

A prímással másnap, április 17-én találkozott a váci fegyház­­ban. Amikor hazajött, örömmel mondta, hogy fiát nagyon jó hangulatban és egészségi állapotban találta. New Yorkba kül­dött, április 22-én kelt leveléből is érződik öröme: „Most már mégis csak írhatok egy kis örömet. Most húsvét után voltam szegény fiamat meglátogatni. Április 17-én csütörtökön vol­tam nála. Egészséges és hála Istennek jól van. Sovány, de egészséges. Nagy örömmel fogadott és szegény azt mondta: Édesanyám, most soká jött el. - Szegény fiam, mert eddig nem engedtek hozzád. Én többször is eljönnék, ha megengednék. Október 6-án voltam szegény fiamnál és most bizony csak félévenkint láthatom. De most annak örülök, hogy egészséges." Két napig maradtunk a fővárosban, utána pedig hazakísér­tem Mindszentre. Ez volt utolsó találkozásunk. Többet nem találkoztunk, levelet és üzenetet is csak nagyon ritkán váltot­tunk a vasfüggönyön át. Ezekben legtöbbször börtönlátogatá­sairól értesített. A bíboros édesanyja 1952 októberében, 1953-ban pedig egyszer tavasszal és egyszer ősszel találkozhatott fiával. E látogatásairól küldött értesítéseiben mindig hangsúlyozta, hogy fia egészséges. Az édesanyát váratlanul érte és nagyon meglepte, hogy 1954 húsvétján a bíborost nagyon rossz egész­ségi állapotban találta. Erről a következő levélben értesített: „Nagyon rossz színben találtam a fiamat. Igen-igen sovány lett szegény, szinte megfeketedett a soványságtól. Igen megdöbbentem, mikor megláttam. Hát édes fiam, téged így tart el az állam? Ezért adunk mi be minden terményt, hogy alig is marad nekünk magunk­nak valami? Két kísérő is volt ott, azok is hallották, de mikor odébb mentek, megkérdeztem: Édes fiam, ugye én most nem jól beszéltem? - De nagyon is jól, édesanyám! Kértem aztán az illetékeseket, enged­jenek havonkint egy csomagot küldeni, hogy táplálkozzék jobban sze­— 217

Next

/
Thumbnails
Contents