Vecsey József: Emlékezés Mindszenty bíboros édesanyjára (Szombathely, 2012)

Kétszer voltam halálomon

jeit, a pénztárak és a levéltárak kulcsait. Minden érkező és távozó postát ellenőrzött, engedélye nélkül senki sem kereshette fel a püspököt. Hamarosan azt is elérték, hogy az esperesi kerületek és a jelentős plébániák élére is békepapok kerültek. A papság működését az egész egyházmegyében ellenőrizték, a buzgó és eredményesen tevékenykedő lelkipásztorokat addig üldözték, amíg a püspök el nem helyezte őket. Kezdetben az is előfordult, hogy listát nyújtottak át a főpásztomak a reakciós és népellenes papokról, és követelték azok felfüggesztését és az egyházi szolgálatból való elbocsátását.

Az Állami Egyházügyi Hivataltól függött, hogy a papok közül ki kaphat fizetést, ki taníthat hittant. Ennek előfeltételeként természetesen csatlakozni kellett a papi békemozgalomhoz. Sok helyen maguk a hívek kérték lelkipásztoraikat a mozgalommal való külső együttműködésre, nehogy az egyházközség egy békepap irányítása alá kerüljön. Ahogy az Állami Egyházügyi Hivatal durva fellépése folytán az egyházkormányzat a békepapok kezébe került, megbomlott a fegyelem. A békepapok megteremtették az állam és az Egyház szoros együttműködéséhez szükséges feltételeket. Egyházi köriratok aratási, cséplési, betakarítási és más mezei és ipari munkák szorgalmas elvégzésére buzdították a szószékről a híveket. A „megegyezés" aláírásának első évfordulóján Brezanóczy Pál például a következő figyelmeztetéssel fordult a papsághoz:

„Az államhatalom célkitűzéseinek támogatása az Egyház részéről sarkalatos pontja a megegyezésnek. Az eddigi kölcsönös megértés jegyében. A megegyezés szellemének átkeli hatnia lelkipásztori működésünket. Mindenekelőtt az általános beállítottságunk legyen olyan, amely minden eddigi gyanút eloszlat, és lehetővé teszi szerves bekapcsolódásunkat az aktuális teendők minél sikeresebb megvalósításába.

211 —