Vecsey József: Emlékezés Mindszenty bíboros édesanyjára (Szombathely, 2012)

A „megegyezés"

részekben történt események. Ezen a földterületen a szerzetesség de facto megszűnt. Az ottani összes női és férfi szerzeteseket, köztük 80- 85 éves aggastyánokat, betegeket, nyomorékokat és örökklauzúrás apácákat - számra mintegy ezer embert - arra utalva, hogy tartózkodásuk ott »a közrend és közbiztonság szempontjából aggályos«, (...) lakóhelyükről kitiltották (...) erőszakosan elhurcolták és kényszerlakásképpen a felsőbb országrészekben lévő szerzetesházakban és püspöki palotákban zsúfolták össze, ahol a kijelölt házat elhagyniuk nem szabad. A kijelölt szerzetesházakban a szerzetesek az ottlakókkal sűrűn, a legtöbb helyen teljesen gettószerűen vannak összezsúfolva, szállásukról, élelmezésükről gondoskodás nem történt, nem egy helyen a legelemibb életszükségleteik kielégítése is kérdésessé válik, mert a kitiltás és elszállítás mindenütt az éjszakai órákban, meglepetésszerűen történt, a felkészülésre egészen rövid idő, a legtöbb helyen egykét negyed óra, helyenkint csak percek álltak rendelkezésükre és így hirtelenében alig vihették magukkal a legszükségesebbeket, számosán semmit sem, egyeseknek még a teljes felöltözésre se volt idejük. A velük szemben tanúsított eljárás számos helyen, oly helyeken is, ahol semmi ellenállást sem tanúsítottak, durva és kegyetlen, az emberi méltóságot és női szeméremérzést sértő volt. Mikor a nép, amely másnap megtudta a történteket, itt-ott csoportosulni kezdett, több helyen a hatósági közegek ezek előtt minősíthetetlen rágalmakat szórtak az eltávolított szerzetesekre, olyan gonosztettekét, amelyekre soha, még álmukban sem gondoltak."5

Grősz érsek azonban még a szerzetesfőnökök kérésére sem volt hajlandó tárgyalásokat kezdeni a kommunistákkal. Nyilván Grősz és a püspöki kar ellenállásának megtörése érdekében határozták el a kommunisták, hogy 1950. június 18-án éjszaka újabb ezer szerzetest hurcolnak el és zárnak internálótáborokba. A haladó katolikusokkal pedig azt a hírt terjeszt— 191 —