Vecsey József: Emlékezés Mindszenty bíboros édesanyjára (Szombathely, 2012)

Látogatás a fegyházban

dapestre. A prímás anyját a Délibáb utcába, a nővérek háza elé vitték, ahol én már izgalommal vártam hazaérkezését. Dél óta a bejárati ajtó előtt álltam, hogy visszaérkezésekor azonnal találkozhassak vele. Fél egy lehetett, amikor belépett a kapun.- Él a fiam. Hála Isten, meggyógyult, és most egészséges - mondta boldogan.

Még volt annyi időnk ebédig, hogy megérdeklődjem tőle, mi történt a látogatás során. Megtudtam tőle mindazt, amiről fentebb beszámoltam. Emlékezetem szerint utoljára azt jegyezte meg, hogy fia kissé sovány, de ezt azzal magyarázta, hogy a bíboros bizonyára a börtönben is böjtöl és engesztel. Sajnos, arra nem volt időnk, hogy az izgalmak után kicsit kipihenhesse magát, mivel a másnapi papszentelés miatt ebéd után hamarosan indulnunk kellett haza. A vonatindulásig számtalan látogatót fogadott, akik valamennyien örültek a fiáról szóló jó híreknek. Délután mentünk ki a Keleti pályaudvarra, ahonnan sebesvonattal indultunk Győrön, Pápán és Celldömölkön át Szombathelyre. Szombat délután volt, ezért vonatunk zsúfolásig megtelt utasokkal. Csak nagy nehezen tudtunk a fáradt édesanyának ülőhelyet biztosítani. Féltünk, hogy a sok izgalom miatt kiújul szívasztmája, ezért is szerettük volna, hogy legalább a vonaton pihenjen. Szerencsére a nagy öröm egyensúlyban tartotta fáradt és elcsigázott szervezetét. Győrben elég sokan leszálltak, és akkor Andrea nővérrel mi is találtunk magunknak ülőhelyet. Pihenni ezúttal sem tudtunk, mert Pápán felszállt egy nagy AVH-s csapat. A mi kocsinkat is megszállták, hangoskodásuk a prímás édesanyját is zavarta, ennek ellenére nyugodtan imádkozott Szombathelyig. A nagy létszámú rendőralakulat is Szombathelyen szállt ki, és az utolsó villamoson már csak nekik jutott hely, a vonattal érkező többi

180