Vecsey József: Emlékezés Mindszenty bíboros édesanyjára (Szombathely, 2012)
Látogatás a fegyházban
Elmesélte, hogy állíttatott egy Jézus Szíve szobrot a mindszenti templomba, hálából azért, mert az Úr Jézus segítségét a sok nehézség közepette is sokszor tapasztalja. Egészsége is kielégítő, ezt jelzi az is, hogy bírja ezeket a hosszú és fárasztó utakat Budapestre. Egy év alatt most utazott nyolcadszor a fővárosba, a szomorú csak az, hogy négyszer hiába tette meg ezt a hosszú utat. Megemlítette, hogy a szombathelyi szeminárium tanárai segítik útjai előkészítésében és lebonyolításában.- Most is éjszaka utaztunk, és sajnos a délutáni vonattal viszsza is kell mennünk, hogy még ma Szombathelyen legyünk. Holnap papszentelés lesz és a szemináriumi prefektusnak, aki elkísért, okvetlenül otthon kell lennie. Én is szeretnék jelen lenni az ottani papszentelésen, mivel az idén van harmincöt éve annak, hogy téged is pappá szenteltek a gyönyörű székesegyházban. A prímást meghatotta a visszaemlékezés és kissé megindultan kérte édesanyjától, hogy közölje Szombathelyen a szeminárium elöljáróival és tanáraival, hogy másnapi szentmiséjét az újmisésekért ajánlja fel és mindnyájuknak áldását küldi.1 Hamar letelt az engedélyezett fél óra, az AVH-s egyre gyakrabban nézett az órájára, és hamarosan ki is szólt, hogy beküldhetik Dudás püspököt a fogadószobába. Amikor a püspök leült hozzájuk, először egy szomorú halálesetről értesítette Mindszenty bíboros prímást. Az előző éjszaka ugyanis meghalt Drahos János, a bíboros érseki helynöke, aki letartóztatása óta kormányozta az Esztergomi Egyházmegyét.2 Mindszenty bíboros sajnálattal fogadta a gyászhírt, és nagy veszteségnek nevezte Drahos halálát. Fájdalommal gondolt arra, hogy egyházmegyéjének nélkülöznie kell az elhunyt kiváló adminisztratív munkáját. Természetesen szóba került, hogy ki lehetne 176
