Vecsey József: Emlékezés Mindszenty bíboros édesanyjára (Szombathely, 2012)

Elvesztettem az egyetlen fiamat

Pár nap múlva így önti ki szívét egy New Yorkba küldött másik levélben:

„Én csak keserűségben élek. Szomorkodva siratom az én gyermekemet. Szegény 76 éves öreg édesanya, nem találkozhatom vele az utolsó időben sem, mikor már közelebb állok a sírhoz, mint az élethez. Így bánnak el velem."

Decemberben otthon maradt, mert tudta, hogy úgyis hiába tenné meg a fővárosba vezető hosszú és fárasztó utat. Erzsébet nővér és Farkas ügyvéd közreműködésével csak egy karácsonyi csomagot szeretett volna eljuttatni a fiához, ők azonban még összeköttetéseik ellenére sem tudták teljesíteni a kérést. Ez még jobban megijesztette és félve gondolt arra, hogy a fia haláláról vagy Szibériába történt elszállításáról terjesztett hírek talán valósak. 1950. január 12-én kelt leveléből idézett alábbi sorai mutatják, mennyire szenvedett:

„Énreám nézve nagyon szomorú ez a beköszöntő Szent Év is. Azt hiszem, hogy így következnek utána a többi hónapok is. Én már nem várhatom, hogy szegény fiamat feltalálhatom. Még szeptember 25- én beszéltem vele, azóta sem láttam és nem is tudok róla. Az a hír hangzik, hogy elvitték Oroszországba. Úgy mondják, hogy a rádió adta le. Hogy mennyiben igaz, azt nem tudom. Szomorúan élem én az időt. Az én számomra nincs semmi vigasztalás a földön, elvesztettem egyetlen fiamat. Kivették karjaim közül, a sors kegyetlensége. Dehát mit tegyek, bele kell nyugodnom."

*— 159 —>