Vecsey József: Emlékezés Mindszenty bíboros édesanyjára (Szombathely, 2012)

Elvesztettem az egyetlen fiamat

a saját levelével együtt hivatalos úton az ő beadványát is juttassa el Riesz István igazságügyi miniszternek.

Másnap hazautazott Mindszentre, én meg két levelével a táskámban útnak indultam Kalocsára. Nem Budapesten keresztül utaztam, ami természetes lett volna, hanem nagy kerülővel Zalaegerszegen, Pécsen és Baján át két nap alatt tettem meg az utat Kalocsára. Amikor ugyanis a jegypénztárnál rám került a sor, megpillantottam magam mellett azt a titkosrendőrt, akiről tudtam, hogy időnként megfigyelte és ellenőrizte a városi útjaimat. Hogy meg ne tudja, hová utazom, hirtelen elhatározással nem Kalocsára, hanem Zalaegerszegre kértem jegyet. Zalaegerszegen átszálltam a pécsi sebesvonatra. Pécsről Bajára utaztam, onnan pedig 1949. október 15-én korán reggel érkeztem meg Kalocsára.

Grősz érsek nyomban fogadott, s amikor meghallgatott, leült írógépe mellé, és megírta Riesz István miniszternek a prímás édesanyja által kért levelet. Ma is jól emlékszem a levél tartalmára, mert Grősz érsek elolvastatta velem, azután pedig megkérdezte, hogy ilyen tartalmú levélre gondoltunk-e. Levelében a prímás édesanyjának benyomásai és Pethő Ernő főorvos észrevételei alapján ő is tájékoztatta a minisztert Mindszenty bíboros egészségi állapotáról. Azután felhívta figyelmét arra, hogy a rabok számára törvényes előírások biztosítják az orvosi kezelést. Ezt a maga és a püspöki kar nevében Magyarország hercegprímása számára is kéri, és ha nem kapna hamarosan megnyugtató információt arról, hogy a bíboros az előírásoknak megfelelően orvosi kezelésben részesül, tájékoztatni fogja a közvéleményt az igazságügyi és börtönügyi hatóságok cinikus magatartásáról. Merész és bátor hang volt ez akkor, és a kalocsai érsek még azt is hozzátette: Hamvas Endre Csanádi püs— 157