Vecsey József: Emlékezés Mindszenty bíboros édesanyjára (Szombathely, 2012)

A kirakatper

A prímás anyja az előszobában várt az indulásra. Aztán megérkeztek a kísérők is: egy férfi és egy női ÁVH-s, akiket a szegény asszony arra kért, vigyék el előbb szállására, hogy magához vehessen egy hazulról hozott kis csomagot. Péter Gábor is jelen volt s kijelentette, hogy erre nincs idő, mivel a fogházban már várják őket. Aztán mégis megkérdezte: Mit szeretne vinni a fiának? Pár almát és egy kevés süteményt - volt a válasz. Az ÁVH-főnök akkor elővette pénztárcáját és a női kísérőt megbízta, vásároljon a szemben lévő üzletben két kiló szép almát s azt vigyék magukkal. Én természetesen nem mehettem velük.

A gyűjtőfogházban már valóban várták őket. Azonnal nyílt a kapu és a soffőr a rabkórház előtt állt meg. A prímás úr édesanyja a férfi kíséretében ment be az épületbe. Ott a bejárat közelében egy szegényes fogadószobában leültek. Hamarosan nyílt az ajtó és Mindszenty prímás lépett be. Anyjához sietett, átölelte és megindultan megkérdezte: Édesanyám, hát még itt is felkeresett? Még itt is rám talált?!

Édesanyja délután érkezett vissza a szállására. Látogatásáról még ezeket mondotta el nekem röviden: Örült szegény fiam, hogy találkozhattunk. Először is azt akarta tudni, hogy én hogy vagyok. Aztán néhány percet az otthoniakról beszélgettünk. Azok után is szeretettel érdeklődött. Végül átadtam neki az almákat, de nem mertem megmondani, hogy Péter Gábor vásároltatta azokat.

Megkérdeztem még: Eszrevett-e valamit, amiről arra lehetne következtetni, hogy fia gondolkodásában más lenne, mint letartóztatása előtt volt?- Teljesen a régi - mondta megnyugodott örömmel. A kedélye is jó. Mindenre és mindenkire emlékezett. Hála Isten, testileg is, szellemileg is egészséges szegény fiam. Nem is tudom megmondani, mennyire örültem, hogy életben találtam."