Vecsey József: Emlékezés Mindszenty bíboros édesanyjára (Szombathely, 2012)

A letartóztatás

Egyház, a világ és nemzetünk történetében. Nem volt selymes keresztény és magyar eleink élete sem. Szent Pál apostol, a szenvedések férfin, az Úr választott edénye üzeni a mának, nekünk: »Mind, ami előre megiratott, okulásunkra Íratott meg, hogy reménységünk legyen az írásokból merített béketűrés és vigasztalás által.« (Róm 15,4)

A helytállás terén a példaadásra mindenkit megelőzően a papok, a szerzetesek és apácák hivatottak. Hitvallásunk semmi kétséget sem hagyhat a hívek, a más vallásúak és a hitetlenek számára. Erezniük kell sokkal inkább mint bármikor: »Látványossága lettünk a világnak, angyaloknak is embereknek is.« (lKor 4,9)

Világító oszlopok legyünk. Tőlünk telhetőén főként életünkkel, magatartásunkkal munkálkodjunk Krisztus Király országáért, amely az igazság é$ kegyelem világa. Az odavezető úton nem felejtjük el Tertullián szavait: »Bizonyos vádlók vádja nekünk dicsőségünk. Egyházunk szabadságáért, szenvedő népünk és ifjúságunk megőrzéséért, a több békéért, tehát lelki, magasabb érdekért történik minden és nem azért, amit esetleg ránk fognak.«

A kegyelem birtokában felemelkedhetünk az apostolok magaslatára, akik örülni is tudtak amink, hogy jézus nevéért gyalázatot, megveszszőzést szenvedhettek. Ez már a Hegyi Beszéd világa: »Boldogok, akik üldözést szenvednek az igazságért, mert övék a mennyek országa. Boldogok vagytok, mikor szidalmaznak és üldöznek titeket és hazudván minden rosszat mondanak rátok énérettem« (Mt 5,10-11). »Ragyogjon fel előttünk az örök élet reménye, amelyet az Úr megígért. Bízzatok, én meggyőztem a világot.« (Jn 16, 3)"

A prímás édesanyja az éjszakát imádságban virrasztotta át az esztergomi palota vendégszobájában, majd másnap a szentmise után azonnal Budapestre utazott, hogy felvegye a harcot fia életéért a történelem legkegyetlenebb hóhéraival.

130 —*