Vecsey József: Emlékezés Mindszenty bíboros édesanyjára (Szombathely, 2012)
A letartóztatás
cselekszik", és nem akarja, hogy „egyeseknek és családoknak bajuk legyen, emberek állásukat elveszítsék" személye miatt.3 Eközben természetesen rengeteg levél és küldöttség érkezett Esztergomba az ország egész területéről, hogy Mindszenty prímást rokonszenvükről, együttérzésükről és hálájukról biztosítsák. Mindszenty bíboros a már említett november 18-i beszédében a következő gondolatokkal nyugtatta meg az életéért aggódókat: „Nyugodtan nézem a körülöttem mesterségesen felkorbácsolt hullámokat. Azon a helyen, ahol őrt állok, a tajtékzó hullámok nem szokatlanok. A történelem változatos. Két elődöm a harctéren esett cl. Kettőt összes javaiktól konfikálással megfosztottak. Vitéz Jánost fogságba vetették. Martinuzzi a hatalmasoktól felfogadott orgyilkosok kezétől esett el. Pázmányt, a legnagyobbat száműzték. Károly Ambrus a betegek látogatása közepette a pusztító ragály áldozata lett. Elődeim közül senki sem állott ennyire eszközök híjával, mint én. Annyi célzatosan megszőtt, százszor megcáfolt, de konokul tovább hirdetett valótlanság nem tajtékzott mind a hetvennyolc elődöm körül, mint körülöttem. Állok Istenért, Egyházért, Hazáért, mert ezt a kötelességet rója rám a nagyvilágon legárvább népem történelmi szolgálata. Nemzetem szenvedése mellett a magam sorsa nem fontos. Nem vádolom vádlóimat - fejeződik be ez a jelentős történelmi dokumentum. - Ha a helyzetet időnkint megvilágítani kényszerülök, az csak nemzetem feltörő fájdalma, kicsorduló könnye, megjáró igazsága. Imádkozom az igazság és szeretet világáért. Azokért is, akik Mesterem szava szerint nem tudják, mit cselekszenek, szívből megbocsátok nekik. "4 A rádió és a sajtó az utolsó rohamban nyílt leveleket közölt, amelyeket a haladó katolikusok mellett a magyar katolicizmus egy-két közismert személyiségével is aláírattak - természetesen kényszer alatt. Ezekre többek között a következő választ 124