Vecsey József: Emlékezés Mindszenty bíboros édesanyjára (Szombathely, 2012)

A terror a szülői házig ér

utazást tanácsolta, és azonnal fel is ajánlotta a bíborosnak a saját lakását éjszakára. Géfin rektor nagyon megijedt, és attól tartott, hogy a kommunisták éjjel elviszik a faluból Mindszenty prímást. A kormány azután keresteti egy ideig, majd kijelenti, hogy nyoma veszett. Géfin is történész volt, és hasonló emberrablásokat ismert a Szovjetunió történetéből. Végül a bíboros is belátta, hogy ésszerűnek tartja bemenni Szombathelyre. Kért, hogy menjek vissza az édesanyjához és nyugtassam meg azzal, hogy Esztergomból érkezett hírek miatt kell bemennünk Szombathelyre.- Mikor jönnek vissza Mindszentre? - kérdezte az édesanya a veteményeskertben.- Ha mindent sikerül elintézni, akkor holnap ebédre már újra Mindszenten leszünk - válaszoltam.

Szívélyesen üdvözölték egymást Géfin rektorral, aztán leültek a présház elé, és tovább beszélgettek, én pedig visszamentem a faluba. Megkerestem a sofőrt és közöltem vele, hogy Esztergomból érkezett üzenet miatt sürgősen be kell mennünk Szombathelyre. Fél óra múlva már ott állt az autó a présház előtt. Mindszenty bíboros elbúcsúzott az édesanyjától, aztán elindultunk. Nem mentünk vissza a faluba, hanem - hogy a titkosrendőrség embereit összezavarjuk - mezei és erdei utakat választottuk, és csak később kanyarodtunk rá az országútra. A bíboros édesanyja szomorúan nézett utánunk. Nyugtalanság vagy idegesség nem tükröződött az arcán, csak a könnyeit törölgette csendesen. Először a rossz mezei utakon, majd a még nehezebben járható erdei csapásokon zötykölődtünk. A sofőr ugyan ügyesen kerülgette a mély nyomvájúkat, de még így is sokszor felemelkedtünk az ülésről és beütöttük a fejünket az autó tetejébe. A bíboros meg is jegyezte:

118 —»