Vecsey József: Emlékezés Mindszenty bíboros édesanyjára (Szombathely, 2012)
A terror a szülői házig ér
- Ezt még lesz időnk megbeszélni. Inkább keressük meg édesanyámat, aki már vár minket a présházban - mondta a bíboros. A prímás édesanyja, aki akkor hetvennégy éves volt, dél óta a szőlőben dolgozott. A mintegy kétholdnyi terület fele szőlő, fele pedig gyümölcsös volt. Amikor férje halála utána a birtokot megosztotta két lánya közt, egyedül ezt a szőlőhegyet tartotta meg magának. Ez lett az ő birodalma: itt maga irányította a munkálatokat és tavasztól késő őszig végezte benne a könynyebb munkákat. Tisztogatta, gyomlálta, kötözte és igazgatta a tőkéket és a gyümölcsfákat. A nehezebb munkákat, a metszést, a kapálást és a permetezést az unokái végezték, ő pedig pénzzel honorálta segítségüket. A terület közepén állt a nagy présház három helyiséggel. A középső helyiségben állt a prés és minden más felszerelés, amelyre a szőlő és a gyümölcsfák kezelésénél szükség lehetett: permetező, balta, metszőolló, kád, vödör, sajtár. Ettől balra volt az ablaktalan, hűvös pince, amelyben a hordók sorakoztak. A középső helyiségből, a tulajdonképpeni présházból nyílott egy ajtó egy szép, tágas szobába. Ennek két ablaka volt, amelyekből gyönyörű kilátás nyílt a falura és a festői szépségű vidékre. A szoba egyszerű, de erős bútorzata arra szolgált, hogy az oda látogatók minden évszakban jól érezzék magukat. Egy nagy, nehéz asztal állt a helyiség közepén, mellette székek és közel hozzá, a fal mellett egy szintén erős fából készített pad volt. A másik oldalon egy kényelmes heverő és egy kályha állt. A falakon nagy hazafiakat és jelentős történelmi eseményeket ábrázoló képek függtek. Köztük egy Noét ábrázoló vásári kép, melyet a bíboros édesatyja fedezett fel még egészen fiatal szőlősgazda korában a szombathelyi országos vásáron. Az első szőlőművelő képét haláláig 115 —j
