Vecsey József: Emlékezés Mindszenty bíboros édesanyjára (Szombathely, 2012)

A terror a szülői házig ér

Ebéd után a prímás lepihent, és engem is aludni küldött. Átmentem a plébániára, mert ott szálltam meg a vendégszobában. Körülbelül negyed órát alhattam, amikor a plébános benyitott hozzám, és izgatottan mondta, hogy egy idegen fiatalember áll a ház előtt, és minden áron Mindszenty bíborossal akar beszélni. Az idegen férfi valóban ott állt a bejárat előtt, és amikor megkérdeztem tőle, hogy honnan jött és mit akar Mindszenty bíborossal közölni, azt válaszolta, hogy azt személyesen csak a bíborosnak mondhatja el. Fölényeskedve biztosított arról, hogy a bíboros érdekében jött, és amit tud, attól esetleg még a prímás élete is függhet. Röviden közöltem vele, hogy a bíboros alszik, mivel pihenni jött Mindszentre, ezért az lesz a legjobb, ha nekem mondja el, amit szeretne. Ő megint arra hivatkozott, hogy a bíboros életéről van szó, személyesen kell találkoznia vele, mire én tudtára adtam, hogy ebben az esetben még legalább egy órát kell várakoznia. Természetesen - tettem hozzá - ez nem jelenti azt, hogy Mindszenty prímás fogadja is. Ennek ellenére maradt, és leült egy padra a plébánia kertjében, miközben én ugyanott fel-alá járkálva elmondtam a napi breviáriumot.

Később átmentem vele a bíboroshoz. Amíg én bent voltam a lakásban, ő kint várakozott az udvaron. Közöltem a bíborossal, amit a különös látogató mondott, és elmeséltem azt is, hogy milyen idegesen viselkedett az illető. Erre ő meghagyta, hogy küldjem el nyugodtan, még abban az esetben is, ha nem mondja el nekem, mit szeretne. Kimentem, közöltem az illetővel, amit a bíboros üzent, ő pedig meglehetősen összefüggéstelenül elkezdett beszélni arról, hogy reggel a vasvári rendőrségen - ahol alkalmazásban van - részleteket hallott a járási rendőrfőnök és a szombathelyi megyei kapitányság telefonbe113