Vecsey József: Emlékezés Mindszenty bíboros édesanyjára (Szombathely, 2012)
A terror a szülői házig ér
A TERROR A SZÜLŐI HÁZIG ÉR Másnap Mindszenty bíboros hét órakor mutatta be a szentmisét a plébániatemplomban. Édesanyja is ott volt és örült, hogy a fiánál áldozhatott. A plébános a filiális községbe, Csipkerekre ment betegekhez, ezért a prímás miséje után, fél nyolckor én mutattam be a plébániai szentmisét. A fiú, aki előző este a barátaival együtt figyelte a titkosrendőröket, a mise végén a sekrestyében várt rám. Elmondta, hogy egész éjszaka fent voltak, de miután a hat idegen férfi a sötétség beálltával elhagyta a falut, nem észleltek semmi nyugtalanítót. A bíboros a szentmisét követően elvégezte a breviáriumát, s amikor én is befejeztem a szentmisét, hazaindultunk. Útközben elmondtam neki, amit előző este a ház körül megfigyeltem, és arról is tájékoztattam, amit a fiú a sekrestyében mondott. Nem lepődött meg, mindössze azt találta ő is különösnek, hogy a titkosrendőrök ezúttal ilyen feltűnően viselkedtek. Édesanyja már reggelivel várt bennünket, melyet elég gyorsan elfogyasztottunk, hogy a prímásnak tíz óráig legyen ideje átnézni néhány magával hozott aktát. A napirendünkben ugyanis tíz órától délig egy kiadós séta szerepelt. Miután elindultunk, a templom mellett, a Mikospuszta felé vezető országúton hagytuk el a falut, és először a régi Mesterházy-uradalom épületei előtt húzódó árnyas fasorban sétálgattunk és beszélgettünk. A bíboros leginkább a szülőfalujához fűződő emlékeit elevenítette fel. Nekem úgy tűnt, mintha most utoljára a helyszínen akarná felidézni a szülőföldjéhez, a szüleihez és a testvéreihez fűződő élményeit egy olyan tanú jelenlétében, aki mindezekről később majd hitelesen beszámolhat. 109
