Káté a lelkipásztorok számára a trienti zsinat határozatából (Szombathely, 1892)
ELSŐ RÉSZ. I. Fej. A hitről és az apostoli hitvallásról - VIII. Fej. A hetedik ágazatról
77 váltás, a védelem és az Ítélet. Miután pedig a fönebbi ágazatokból tudjuk, hogy ő szenvedése és halála által az emberi nemet megváltotta, mennybemenetelével a mi ügyünket és védelmünket is mindörökre elvállalta: következik, hogy ebben az ágazatban az ő ítélete adássék elő, mely ágazatnak az az értelme és jelentése, hogy Krisztus Urunk utolsó napon az egész emberi nem fölött fog ítéletet tartani. II. Krisztus kétszeri eljövetele. A sz. könyvek ugyanis az Isten fiának két eljöveteléről tanúskodnak: az egyik, midőn üdvünkért testet vett fel és a szűz méhében emberré lett; a másik, midőn e világ végén eljövend, hogy minden embert megítéljen. Ezen eljövetel a szentirásban az Úr napjának neveztetik, melyről az apostol ezt mondja :4) „Az Ur napja, mint éjjel a tolvaj úgy jön el“ ; és az Üdvözítő maga:3) „Azt a napot azonban vagy órát senki sem tudja“. És az utolsó Ítéletre nézve legyen elég az apostol ama bizonyságtétele:3) „Mindnyájunknak meg kell jelennünk a Krisztus itélőszéke előtt, hogy ki-ki elvegye diját a testben, amint jót vagy gonoszát cselekedett“. A sz. Írás telve van bizonyítékokkal, melyek a plébánosnak önként kínálkoznak, nemcsak a dolog bebizonyítására, hanem a hívek szemei elé állítására is, hogy valamint az Ur azon napja, melyen emberi testet vett fel, a világ kezdetétől fogva mindenkinek legnagyobb óhajtása volt, mivel ezen titokba helyezték megszabadulásuk reményét: úgy óhajtsuk már az Isten fiának halála és mennybemenetele után a legégőbb vágygyal az Ur másik napját:4) „Várván a boldog reménységet és a nagy Isten dicsőségének eljövetelét“. III. Hányszor leéli minden embernek menjelennie Krisztus itélöszéke előtt. A hitelemző plébánosnak két időpontot kell figyelembe vennie, melyekben mindenkinek meg kell jelennie az Ur színe előtt, hogy részletesen számot adjon minden gondolatairól, szavairól, cselekedeteiről, amit azonnal követ a bírói ítélet. Az első akkor van, midőn ki-ki közölünk az életből elköltözik; mert 4) Tess. 5, 2. 2) Mát. 24, 36. s) II. Kor. 5, 10. 4) Tit. 2, 13.
