Káté a lelkipásztorok számára a trienti zsinat határozatából (Szombathely, 1892)
NEGYEDIK RÉSZ. I. Fej. Az imáról s főkép annak szükségességéről - XVI. Fej. A hetedik kérésről
4 525 ember életét leginkább szokták keseríteni és rövidíteni; végre hogy a bűn és gonoszság minden okát elfordítsa. De nemcsak ezeknek eltávoztatását kérjük, melyek közmegegyezés szerint rosszak, hanem űzőkét is, melyeket majd mindenki jóknak tart, mint a gazdagságot, kitüntetést, tiszteletet, egészséget, erőt, magát az életet: kérjük, hogy ezek rosszra s lelkünk vesztére ne szolgáljanak. Kérjük továbbá Istent, hogy ne érjen hirtelen halál bennünket; hogy föl ne ingereljük Isten haragját; hogy elkerüljük azon büntetéseket, melyek a gonoszokra várakoznak; hogy ne gyötrődjünk a tisztitóhely tiizében, melytől, — hogy mások is megszabaduljanak, — szeretetteljesen és áhitatosan kérjük. E kérést mind a szt. misében, mind a litániákban igy értelmezi az egyház, hogy t. i. azzal a múlt, jelen és jövő bajok elhárításáért könyörgünk. VIII. Idén valamint a jövő bajokat elhárítja, úgy néha a jelenvalóktól is csudálatosán megszabadít. Isten jósága pedig nem egyformán ment meg a gonosztól bennünket; megakadályozza például a fenyegető bajokat; igy szabadult meg, mint olvassuk, a nagy Jákob azon ellenségeitől, kiket a Szikerniták megöletése lázitott ellene;.mert ina van:1) „Az Isten retten ele fogá el a körülfekvő városokat és nem merek űzőbe venni az elköltözőket“. Mindazon boldogok ugyanis, kik Krisztus Urunkkal mennyben uralkodnak, Isten segítsége által minden gonosztól mentek; inig minket, kik még zarándokok vagyunk, nem akar minden bajtól megmenteni; de azért némelyekből mégis kiszabadít. Ámbár minden gonosztól való megszabadítás gyanánt tekinthetők ama vigasztalások, melyeket Isten néha azoknak nyújt, kiket balsorssal sújt. Ezekkel vigasztalta a próféta magát, a mikor igy szólt:2) „Szivem fájdalmainak sokasága között a te vigasztalásaid örvendeztették az én telkemet“. Továbbá Isten a gonosztól megszabadítja az embereket, midőn a legnagyobb veszélyben, — melybe jutottak, — épen és sértetlenül megtartja őket, mint az irás szavai szerint az égő kemenczébe vetett if jakkal1) és Dániellel4) megtörtént, kit az oroszlánok nem bántottak, valamint az ifjakat sem sértette meg a láng. ') Móz. I. 35, 5. 2) Zsolt. 93, 19. 8) Dán. 3, 21. 4) Dán. 6, 22.
