Káté a lelkipásztorok számára a trienti zsinat határozatából (Szombathely, 1892)
NEGYEDIK RÉSZ. I. Fej. Az imáról s főkép annak szükségességéről - XIV. Fej. Az ötödik kérésről
508 nevében mondja, melyben sziiksógkép van néhány istenfélő, kik adósaiknak azon tartozásokat, melyek itt említtetnek, elengedték. Ehhez járul, hogy Istentől azt kérvén, egyszersmind kérjük mindazt, a mi annak megnyerésére azon kéréshez szükségkép tartozik. Mert kérjük mind a bűnök bocsánatát, mind az igaz töredelem ajándékát; kérjük, hogy benső bánatra gerjedhessünk ; kérjük, hogy a bűnöket megutálni és azokat a lelkiatyának igazán és töredelmesen meggyónni tudjuk. Minthogy tehát nekünk is meg kell bocsátanunk azoknak, kik kárt vagy valami rosszat okoztak: mikor imádkozunk, hogy Isten nekünk bocsásson meg, egyszersmind kérjük, hogy adjon tehetséget megbocsátani azoknak, kiket gyűlölünk. Azért, a kiket azon hiú és vétkes félelem nyugtalanít, nehogy e kéréssel Istent magok ellen még inkább fölingereljék, azon véleménytől elijeszteni s ellenkezőleg buzdítani kell őket az imádság gyakori használatára, melylyel atyjuktól, Istentől kérjék, hogy oly lelkületűt adjon nekik, hogy megbán tóiknak megbocsássanak s ellenségeiket szeressék. XXII. Mit leéli annak tennie, ki óhajtja, hogy a bűnök bocsánatáról szóló kérés reá nézve gyümölcsöző legyen ? Hogy azonban kérésünknek haszna legyen, először megkell gondolnunk, hogy Istennek könyörgünk és tőle kérünk bocsánatot, mely 'csak a töredelmes bűnösnek adatik; azért azon szeretettel és buzgósággal kell bírnunk, mely a penitencziatartókhoz illő ; azokhoz pedig igen illő. hogy saját bűneiket és gonoszságaikat mintegy szemeik elé állítva, megsirassák. Ezen gondolattal össze kell kapcsolni jövőben kerülését azoknak, a mik alkalmid szolgáltak a bűnre és a mik atyánknak, Istennek megbántását okozhatják. Ily lelkűiéitől volt Dávid,1) midőn monda: „És bűnöm előttem vagyon mindenkoron“; és másutt:2) „Megöntözöm minden éjjel ágyamat, megáztatom fekvőhelyemet könyhullatásaimmal“. Továbbá gondoljon kiki azoknak lángoló buzgóságu imádságára, kik könyörgéseikkel Istentől bűneik bocsánatát nyerték; mint: azon vámosra, ki szégyen és bánattal eltelve, távol ál Iván és szemeit a földre szegezve, mellét véré, mondván :*) „Isten ! légy irgalmas nekem bűnösnek“; valamint a bűnös nőre,4) *) 50. zsolt. 5. 2) tí. Zsolt. 7. 3) Luk. 18, 13. 4) Ugyanott 7, 37, s. k.
