Káté a lelkipásztorok számára a trienti zsinat határozatából (Szombathely, 1892)
NEGYEDIK RÉSZ. I. Fej. Az imáról s főkép annak szükségességéről - XIII. Fej. A negyedik kérésről
494 hívek buzdítására, hogy az Isten végtelen hatalmát áhítattal és szentül tiszteljék és imádják, kinek hatalmában vannak mindenek és utálattal forduljanak el a sátán amaz istentelen kérkedésétől:1) „Nekem adattak mindenek, a kinek akarom, annak adom.“ Mert az adottakat egyedül Isten akarata tartja meg és gyarapítja. XV. Miért hell a gazdagoknak e szavakkal élni, habár mindennel bővelkednek is? De kérdhetné valaki: miért kell a gazdagoknak a mindennapi kenyeret kérni, holott mindennel bővelkednek? Azoknak nem azért kell igy imádkozni, hogy adassanak meg nekik, a miket Isten jóságából bőven bírnak, hanem, hogy, a mivel kővelkednek, el ne veszítsék. Azért ebből, mint az apostol írja, tanulják meg a gazdagok: 2) „Hogy fönhéjázók ne legyenek és reményüket ne helyezzék a bizonytalan gazdagságba, hanem az élő Istenbe, ki nekünk mindent bőven ad táplálkozásunkra.* Aranyszáju sz. János e kérés szükségének ezen okát adja: nemcsak hogy élelmünk meglegyen, hanem hogy azt az Ur kezéből vegyük, mely e mindennapi kenyérnek egészséges és oly üdvös erőt adván, eszközli, hogy mind az étel a testnek használjon, mind a test a léleknek szolgáljon.3) XVI. Miért mondjuk: „adjad nekünk“ és nem: „adjad nelcem“ ? De mi az oka, hogy a többes számban mondjuk: „adjad nekünk,“ nem pedig: „adjad nekem“? Az, hogy a kér. szeretet sajátsága, hogy kiki nemcsak önmagáról gondoskodik, hanem még felebarátjáért is szorgoskodik, és saját haszna keresésében másról is megemlékezik. Ehhez járul, hogy azon adományok, melyeket Isten valakinek ad, nem azért adatnak, hogy azokat egyedül az bírja, vagy azokban tobzódva éljen, hanem hogy másokkal megoszsza, a mi a szükségen felül marad. Mert szent Vazul és Ambrus szerint:4) „A kenyér, melyet magadnál visszatartasz, az éhezők kenyere; a mezítelenek ruházata, melyet elzársz; a nyomorultak megváltása és megszabadítása ama pénz, melyet a földbe rejtesz.“ *) Luk. 4, 6. a) I. Tim. 6, 17. 3) Aranysz. sz. Ján. 14. besz. 4) Sz. Váz. Luk. 12, 18. besz.
