Káté a lelkipásztorok számára a trienti zsinat határozatából (Szombathely, 1892)

NEGYEDIK RÉSZ. I. Fej. Az imáról s főkép annak szükségességéről - XI. Fej. A második kérésről

472

nek; és ezekről mondatik, hogy bennük van az isteni kegyelem országa.

X. Krisztus Urunk dicsőségének országáról.

Isten országa pedig a dicsőség országa is, melyről Krisztus Urunk sz. Máténál igy szól:1) „Jöjjetek Atyámnak áldottai, bírjátok a világ kezdetétől nektek készített országot.“ Ezen országot kérte tőle sz. Lukácsnál a jobb lator, bűneit töredelmesen megismervén, midőn mondó :2) „Uram! emlékezzél meg rólam, midőn országodba jutsz.“ Ezen országról3) sz. János is tesz említést: „Ha ki ujonan nem születik vízből és Szentlélekből, nem mehet be Isten országába.“ Az apostol is emliti az Efezusiakhoz4) irt levelében : „Semmi paráznának vagy tisztátalannak, vagy fösvénynek, a mi a bálványok szolgálata, nincs öröksége Krisztus és Isten országában.“ Ugyanarra vonatkozik Krisztus Urunknak a mennyek országáról mondott5) néhány hasonlata is.

XI. Krisztus dicsőség és kegyelem országának természetéről és

különbségéről.

Azonban előbb a kegyelem országáról kell szólani; mert lehetetlen, hogy valakibe Isten dicsősége uralkodjék, hacsak benne az ő kegyelme nem uralkodik. A kegyelem pedig, magának az Üdvözítőnek tanítása szerint/1) „szökőkút vize az örök életre.“ A dicsőséget pedig ugyan minek neveznék, mint teljes és tökéletes kegyelemnek'? Mert mig e gyarló és halandó testben vagyunk, gyámoltalanul e sötét zarándoklásban és számkivetésben tévedezve az Úrtól távol vagyunk, gyakran megbotlunk és elesünk, elvetvén a kegyelem országának segélyét, melyre támaszkodtunk ; midőn pedig a dicsőség országának, — a mely tökéletes, — világossága fénylik előttünk, szilárdul és erősen fogunk állani; mert minden fogyatkozás, minden baj megszűnik, minden gyengeség megedződik, végre az Isten maga fog lelkűnkben és testünkben uralkodni. E tárgyat bővebben kifejtettük az apostoli hitvallásban, midőn a test föltámadásáról szóltunk.

J) Mát. 25, 34. 2) Luk. 23, 42. 3) Ján. 3, 5. 4) Efez. 5, 5. 5) Mát.

13, 24. s. k. 6) Ján. 4, 14.