Káté a lelkipásztorok számára a trienti zsinat határozatából (Szombathely, 1892)
NEGYEDIK RÉSZ. I. Fej. Az imáról s főkép annak szükségességéről - IX. Fej. Az Ur imádságának bevezetéséről
456 mond sz. János, „hogy Isten iiaivá legyenek;“ és: „az Istentől születtek.“ Miért is a keresztség, melyet a megváltás első zálogául és emlékéül bírunk, az újjászületés szentségének neveztetik : mert ebben születünk Isten iiaivá; hisz az Ur maga mondja:1) „Mi a testtől születik, test az; és mi a lélektől születik, lélek az;“ és: „szükség ujonan születnetek.“ így Péter Apostol is:2) „Újra születtetek nem romlandó ivadékból, hanem rothadatlanból az élő Istennek igéje által.“ X. Istennel; különös jótéteményéből a megváltás által Isten fiaivá lettünk. A megváltás ereje által a Szentleiket is megnyertük és az Isten kegyelmére is érdemesittettünk. Ezen ajándék által Isten fiaivá fogadtatunk; mint sz. Pál apostol a Rómaiakhoz irá:3) „Mert nem vettétek ismét a szolgaság lelkét félelemre, hanem a fogadott fiák lelkét vettétek, melyben kiáltjuk: Abba (Atyánk)! Ezen fiúvá fogadás erejét és hatását sz. János ily módon fejti ki :4) „Lássátok, minő szeretetet mutatott hozzánk az Atya, hogy Isten fiainak neveztessünk és azok legyünk.“ XI. A keresztények, kik már Idén fiaivá lettek, az atyai szeretet annyiszor tapasztalt kimutatása után mivel tartoznak viszont az Atyának ? Ezeket kifejtvén, arra kell emlékeztetni a hivő népet, mivel tartozik viszont ő Istennek, a szeretetve legméltóbb Atyának, hogy megértse, mily szeretetet és tini kegyeletet, mily engedelmességet és tiszteletet szükség tanúsítania teremtője, kormányzója és megváltója iránt, s mily hittel és bizalommal kell őt segítségül hívnia. Azonban azok tudatlanságának eloszlatására és hibás véleményük útbaigazítására, kik egyedül a kedvező szerencsét és boldog életpályát tekintik bizonyítékul arra, hogy Isten szeretettel viseltetik hozzánk, midőn pedig szerencsétlenségekkel és csapásokkal látogat bennünket az Isten, ezt ellenséges indulata és tőlünk egészen elidegenült isteni akarata jeléül veszik; meg kell mutatni, hogy, midőn az Ur keze ránk nehezedik,6) azt nem >) Ján. 3, 6. 7. 2) I. Pét. 1, 23. 3) Rom. 8, 15. 4) I. Ján. 3, 1. 5) Jób. 19, 21.
