Káté a lelkipásztorok számára a trienti zsinat határozatából (Szombathely, 1892)

NEGYEDIK RÉSZ. I. Fej. Az imáról s főkép annak szükségességéről - II. Fej. Az ima hasznosságáról

481

hir. hogy általa a mennyei ajándékok bőségét nyerjük. Mert egyrészt a Szentleiket számunkra vezérül és segítségül megnyeri, másrészt a hit megtartását és tisztaságát eszközli, s a büntetésektől szabadulást, a kísértetekben isteni segedelmet és az ördög fölött győzelmet szerez. Valóban az ima az örömnek bő forrása. Azért mondá az Ur:1) „Kérjetek és megnyeretik, hogy örömötök teljes legyen.“

III. Az isteni főlség mindig meghallgatja az ájtatos imát.

Kétséget sem szenved, hogy Isten a buzgó imát meghallgatja, mint kitűnik a szentirás számos helyeiből, melyek közöl, minthogy általában ismeretesek, példakép csak azokat érintjük, melyek Izaiásnál olvashatók. „Mert akkor, úgymond,2) könyörgesz és az Ur meghallgat, kiáltasz és mondja: irae jelen vagyok és ismét:3) „És leszen, mielőtt kiáltanak, én meghallgatom; és még mikor szólallak, meghallom.“ Azok példáit pedig, kik Istentől meghallgattattak, minthogy majdnem megszámlálhatatlanok és ismeretesek, elhallgatjuk.

IV, Miért nem nyerjük meg néha, a miket kérünk?

Azonban megtörténik néha, hogy a mit Istentől kérünk, meg nem nyerjük, így van; de akkor leginkább gondoskodik rólunk az Isten, vagy mivel más nagyobb vagy bővebb adományokkal ajándékoz meg bennünket, vagy mivel a mit kérünk, nekünk sem nem szükséges, sem nem hasznos; sőt tán fölösleges és káros hatású lehetne, ha megadná. „Mert némelyeket, igy szól szent Ágoston,4) megtagad az Isten könyörületességből, miket megád haragból.“ Némelykor az is megtörténik, hogy oly szórakozottan és hanyagul imádkozunk, miként magunk sem figyelünk azokra, a miket mondunk. Mivel pedig az ima az elmének Istenhez való felemelése, ha ima közben a lélek, melynek Istenre irányozva kell lennie, tétováz és az ima szavai minden buzgóság és ájtatosság nélkül figyelmetlenül mondatnak : az ilyen imádkozás üres hangját keresztény imának hogyan mondhatjuk? Azért épen nem lehet csodálni, ha Isten akaral) Ján. 16, 24. 2) Izai. 58, 9. 3) Izai. 65, 24. 4) Sz. Ágost. 130. lev. 14. fej.